Vass Erika: Népek, nyelvek, kultúrák. Skanzen Örökség Iskola 12. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

KULCSFOGALMAK TELEPES, SVÁB, KITELEPITES A mai Magyarország területén nagyobb tömbben az alábbi vidékeken éltek németek: 1. az osztrák határ mente 2. Dunántúli-középhegység (Bakony, Vértes) 3. Tolna és Baranya megyék 4. Budapest környéke (Budai-hegyvidék, a Pesttől délre eső terület] A török hódoltság után letelepedett németeket összességében sváboknak hívjuk, mert az első telepesek többsége Svábföldről érkezett, bár a későbbi telepítések révén többségükben bajorok és frankok kerültek Magyarországra. Német telepesek hajókkal érkeztek a Dunán Magyarországra (19. századi litográfia] A hazai németség nagy része a török hódoltság után a Dunán hajókon érkezett Magyarországra, hogy az elnéptelenedett, mocsaras vadonná vált termőföldeket újra megműveljék. A telepítés 1689-ben vette kezdetét, és 1782-ig a Német-Római Birodalom különböző vidékeiről érkeztek hazánkba németek, akik sokféle kedvezményt kaptak a letelepedéshez (pl. építkezési segély, többéves adómentesség). A magyarországi németek élen jártak a mezőgazdasági újítások, gépesítések terén, és híresek voltak munkabírásukról: így például a meredek hegyoldalakat is megművelték, ahová a trágyát, illetve az eső által lehordott termőföldet is maguk cipelték fel. A németek másik jellemző tulajdonsága a takarékoskodás volt. Inkább az ételen és a ruhaneműn spóroltak, vagy éppen a világítóeszközzel takarékoskodtak, de ha lehetőségük nyílt rá, földet, mezőgazdasági gépeket vásároltak. A svábok a birtokot nem osztották szét egyenlően a gyermekeik között, így akadályozván meg, hogy az elaprózódjon, hanem csak egy fiú örökölte azt. A többieket pedig ingóságokkal elégítették ki, illetve különböző mesterségekre taníttatták (pl. takács, asztalos, bognár). A NÉMETEK KITELEPÍTÉSE 1944 végén kezdetét vette a németek kollektív felelősségre vonása. A 17-45 év közötti férfiak és a 18-30 év közötti nők közül kb. 50.000 német személyt a Szovjetunióba malenkij robotra, vagyis jóvátételi közmunkára vittek el. Csak a legszívósabbak élték túl az éhezést, a nehéz fizikai munkát és a hideget. A több éves kényszermunkáról voltak, akik csak 1949-ben térhettek haza. 1946-48 között a potsdami egyezmény előírásainak megfelelően kollektív bűnösség vádjával a magyarországi németek közel felét (megközelítőleg 200.000 főt) 20-50 kg-os csomaggal Németországba telepítették. A kitelepítettek közül sokan hazaszöktek, és bujkálni kényszerültek, amiben gyakran a szomszéd magyar falvak lakosai segítették őket. Csak évekkel később vásárolhatták vissza a házukat vagy építhettek újat. 7