Vass Erika: Népek, nyelvek, kultúrák. Skanzen Örökség Iskola 12. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Gyerekjátékok a hátsó szobában 3. Gyerekek élete „A faluban minden gyermek járt egyházi óvodába, ahol apácák foglalkoztak a kicsinyekkel. Az elemi iskola első osztályában fiúk, lányok még együtt tanultunk. Másodiktól külön iskolába kerültünk, a lányokat apácák tanították. A tanítás nyelve az óvodában és az iskolában is német volt. Minden karácsonyra színdarabokkal, műsorral készültünk, amelyeket elő is adtunk. Tanítás után és iskolai szünetekben a gyermekeknek segíteniük kellett a háznál. A lányok a konyhában, takarításban, a kisebbek gondozásában, a fiúk az állatok körül, a gazdaságban hasznosították magukat." U. Felnőttek élete „A családban apánknak volt hangadó szerepe. Ő volt a tekintély. Nemcsak a gazdaságot irányította, igazgatta, de ő döntött a gyermekek jövőjéről, megszabta viselkedésüket. Anyánk volt a háztartás feje, rendszeresen 8-10 főre főzött, hiszen hatan voltunk testvérek, és a legtöbbször három generáció élt együtt egy házban. Télen öt disznót öltünk, ilyenkor jött a sok húsféle: reggelire hurka, délben sokszor kolbász, főtt vagy sült hús volt babfőzelékkel, burgonyával. Az év más szakaszaiban sok tésztafélét ettünk. Anyánk feladata volt a tehenek, disznók, baromfiak ellátása, gondozása is. A lovakkal, földekkel való törődés az apa, a fiúk, illetve a béresek dolga volt." Faivédő a pitvarba

n 5. Ünnepek, szokások „Nekem nagy ünnep volt a búcsú, amit este bál követett. Bált rendeztek farsangkor is, és külön volt Cecília bál az egyházi zenészek, énekesek részére. A lányok 16, a fiúk 18 éves koruk után mehettek a bálokba. A kíváncsi mamák figyelték a táncolókat, hogy saját fiuk vagy lányuk egyenrangú táncpartnert választott-e, mert a házasságnál a vagyoni állapot hasonlóságát sokkal fontosabbnak tartották a szerelemnél. A menyasszony kiválasztásánál a szülők szava volt a döntő. Ha a fiú is beleegyezett a választásba, először egy idősebb nő rokon, majd a férfi rokonok tájékozódtak a lány családjánál. Ha ez eredménnyel járt, következett a lánykérés szertartása. Ezután megbeszélték a hozományt, amit a jegyző előtt házassági szerződésben rögzítettek. Csak ezután következett az eljegyzés, amelyet ünnepélyes vacsora követett, amin megjelentek a vőlegény legénybarátai is. A lakodalom napján kocsira rakták a menyasszony bútorait, stafírungját, és a falun végighajtva a vőlegény házához szállították, amit a lány keresztanyja és barátnői vittek be az új otthonába. Ezt követte a templomi esküvő, majd a lakodalom. Vacsora közben köszöntők hangzottak el. Az első táncot a vőlegény járta a menyasszonnyal, akit utána mindenki megtáncoltatott. Éjfélkor a násznagy levette a koszorúját és kendőt kötött a fejére. Ezzel kezdődött az asszonyi élete." Johann Kranner esküvői képe, 1908.