Sári Zsolt: Gazdálkodj okosan! Skanzen Örökség Iskola 11. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Magyar rackajuh A racka évszázadokon keresztül a magyar pásztorélet meghatározó juhfajtája volt. Jellegzetes, hosszú pödrött egyenes szarva van. Gyapja tincses szerkezetű, hullámos, nyírás előtt a „földig ér", aránylag durva, inkább csak szűrnek, pokrócnak alkalmas. Bőre viszont gyapjújával együtt kiváló alapanyag bundának és subának. A juhtenyésztés haszna tavasszal a bárányok eladásából származott, mivel a fiatal állat húsa tápláló és könnyen emészthető. Viszonylag jó tejelőnek számít. Egyik fő haszna a gyapjú, amit egy darabban vágtak le róla. A finomgyapjú előtérbe kerülésével a finomgyapjas fajták - például a merinó - háttérbe szorították a rackajuhot. Parlagi kecske Az emberiség egyik legkorábban háziasított haszonállata. Mostoha körülmények között is tartható, testsúlyához képest sok tejet ad, és húsa, trágyája, bőre is értékes. A szegényebb vagy elmaradottabb vidékeken népszerű háziállat, melyet a „szegény ember tehenének" is hívtak. Az Alföldre a fehér színű parlagi, illetve a fekete alföldi volt jellemző. A fehér parlagi kecskék száma mára jelentősen csökkent, a fajta a kihalás közelébe került. A kecsketejnek számos előnyös tulajdonsága van. Az orvostudomány már régóta ismeri a kecsketej jótékony hatásait. Immunerősítő tulajdonságának köszönhető, hogy bevált a rákos megbetegedések megelőzésében. A legújabb kutatások szerint a parlagfű okozta allergiát is jól lehet kezelni a kecsketejjel, ugyanis az állat vérében a lelegelt növény allergén anyagai* hatására ellenanyag képződik. A kecsketej immunerősítő, használják a tbc* ellen, és nemrégiben malária* elleni vakcinát is sikerült kinyerni belőle. A kecsketejből készített fürdősó, szappan jót tesz a bőrnek, bőrbetegséggel küszködők is sikeresen használják. Nóniusz A paraszti lótartásban is kedvelt, melegvérű Nóniusz lófajtát az első állami ménesbirtokon, Mezőhegyesen tenyésztették ki. A napóleoni háborúk során az osztrák császári hadak több fiatal mént zsákmányoltak, köztük a Nonius nevű anglonormann mént* amely később a fajta megalapítójaként Nonius Senior néven került be a szakirodalomba. Két típusa ismert: a nagyobb, túlnyomórészt fekete színű mezőhegyesi, és a kisebb, szikárabb, főként pej színű* hortobágyi. Kedvelték elegáns külleméért, megbízható karakteréért, kitartásáért. Jellegzetes megjelenése, nyomon követhető származása, 200 éves tenyésztői múltja miatt, mint géntartalék* is jelentős. A fajta kialakulásával párhuzamosan kifejlesztett népi fogatolási módok, pásztorhagyományok megőrzése kapcsán néprajzi és kulturális örökségünk fenntartása terén is fontos a szerepe. Munkakészsége páratlan. Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló* és fogatló*, de sikeres az ugrósportban is. Nagyon jó ugró ló, és ügyesen bakol. ALLERGÉN ANYAG: allergiás reakciókat kifejtő anyag. TBC: tuberculosis. Olyan bakteriális fertőzés, amely legtöbbször a tüdőt támadja meg. A történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, ma már gyógyítható. MALÁRIA: régies nevén váltóláz. Az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. ANGLO-NORMANN MÉN: francia ügető lófajta. PEJ SZÍNŰ: a ló hosszú szőre mindig fekete, rövidszőre sárgáspiros színű. A lábak lábtőtől, csánktól lefelé rendszerint feketék. GÉNTARTALÉK: a nemesítők egy-egy faj számos fajtáját gyűjtik össze és tenyésztik évről évre, hogy nemesítési alapanyaghoz jussanak, így alakulnak ki a géntartalékok. IGÁSLÓ: masszív testfelépítése, vastag csontozata és erős izmai nehéz terhek vontatására teszik képessé. FOGATLÓ: fogathúzásra alkalmas lovak. IhttpV/alovakroíminden.blogspot.com/p/íofajtak-n-s.htmí] 17