Jókainé Gombosi Beatrix - Szakács Nikoletta: Tárgyalkotó. A szép és a jó vetélkedése. Skanzen Örökség Iskola 10. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

FA, ÉLETFA, FORMA, MINTA, FUNKCIÓ, ESZTÉTIKUM, FARAGÁS, FESTÉS A fa, mint anyag az építészet mellett a lakáskultúránkban is nagy szerepet kapott. Az erdős vidékeken boronafalú házakat építettek, a tetőszerkezetet is fából készítették. A férfiak sokféle fából maguk faragták, ácsolták ládáikat, asztalaikat, székeiket. Fa szolgáltatta télen a ház melegét is. A parasztember okosan, ésszerűen gazdálkodott a természet javaival. Tudta, hogy mikor melyik fát szabad kivágni, hogy a környező élővilág a lehető legkisebb mértékben szenvedje kárát. Benne élt a természetben. A régiek úgy gondolták, hogy Boronafalú kástu*. Szalafő, Pityerszer a fa szimbolizálja az emberi élet egészét is. Régi szokás szerint, amikor gyermek született a családban, egy gyümölcsfát ültettek, s bemutatták neki a gyermeket. Azt mondták: „Olyan nagyra növekedj, olyan erős lény, olyan termékeny légy, mint ahogy ez a kis fácska gyarapszik!" Életfa vagy világfa Az életfa az örök fejlődés és növekedés, a folyton megújuló élet szimbóluma. A magasra növő fa ágai, hajtásai jelképezik a föld ég felé tartó erőit. A fa mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézi fel. A fa törzse biztosítja az átjárást a két világ között. Az ábrázolásokon a fát helyettesítheti egy virágcsokor is. Az „égig érő fa" népmeséink gyakori motívuma, a főhős a fát megmászva tudja teljesíteni a lehetetlen feltételt, hogy elérje célját és elnyerje jutalmát. A paraszti használati eszközök, szerszámok, ünneplő tárgyak és festett templombelsők a praktikum* és esztétikum* együttéléséről mesélnek nekünk. A kezdetektől fogva úgy alakítjuk tárgyainkat, hogy hasznosságukon túl szépek is legyenek. Az ember régtől fogva számtalan technikával díszíti a fafelületeket, bútorokat. A középkori lakáskultúra jellemző bútora a láda volt, amely „szekrényként" a ruhákat, háztartási eszközöket rejtette, de gabonát is tárolhattak benne. Ezeken túl még alvásra is szolgálhatott! Legegyszerűbben véséssel/rovással kerülhettek rá geometrikus motívumok, rozetták*, gyakran évszám és monogram is. A festett bútorokat vizsgálva, bizonyos színek és motívumok sajátos használatával jellemezni lehet egy-egy asztalos-festőműhelyt, központot. Híres volt például a komáromi láda, amelyet a Dunán úsztatva messzeföldre el tudtak szállítani. A sárközi szoba fő éke a magas, festett virágokkal sűrűn borított deszkatámlás ágy és láda voltak. KÁSTU: Tartós élelmiszer tárolására szolgáló építmény TÉKA: tárolóbútor, faliszekrény. PRAKTIKUM: használhatóság. ESZTÉTIKUM: szépség, tetszetősség, művésziség. ROZETTA: rózsa alakú, sokszögű díszítőelem. 23