Bereczki Ibolya: Ételünk- életünk. Skanzen Örökség Iskola 9. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

FÜSTÖS KONYHA, SZABADKÉMÉNYES KONYHA, MÁSZÓKÉMÉNYES KONYHA, TŰZGYÚJTÁS, GÖLÖNCSÉR, TAKARÉKOS HÁZIASSZONY EGYSZERŰ KONYHÁBAN EGYSZERŰ ÉTELEK A hagyományos paraszti világ lassan változó, meghatározott rendjében a hétköznapok és ünnepek ritmusa szabályozta az ételek elkészítésének és elfogyasztásának gyakorlatát. A mindennapi ételkészítés színtere nem kizárólag a konyha volt, hiszen sokféle étel készült szabad tűzön, a mezőn bográcsban, és a főzőkanalat sem csak az asszonyok vehették a kezükbe. A FÜSTÖS KONYHÁTÓL A MÁSZÓKÉMÉNYIG A konyha hagyományosan a szabad tűzön való sütés-főzés után az ételkészítés legfontosabb színhelye volt. A középkor századaiban országszerte általánosan elterjedt a füstös vagy szenes konyha, amely a kémény nélküli lakóház, gyakran nagy alapterületű helyisége lehetett. A gyakran ablak nélküli konyhába nagyméretű, szögletes kemencét építettek, Szalafőn például széles, edénytárolásra, vagy éppen alvásra szolgáló padkával. A fűtés során keletkező füst a felső részén külön nyitható ajtón, hideg időben az ajtó fölötti ablaknyíláson távozott. A kemence fűtése során a háziasszonyok „hétrét görnyedve", azaz meghajolva közlekedtek a konyhában, hogy a felszálló füst alatti tisztább levegőt szívják be. Szabadkéményes konyha középpadkával Kiskőrösön 6 Füstöskonyha a Múzeum szentgyörgyvölgyi lakóházában A szabadkéményes konyha a késő középkor újítása volt és átalakította a lakóház alaprajzát. A konyha két részre, pitarra és kéményaljára oszlott, gyakran boltív választotta el a két oldalt. Innen fűthették a szobát, amely így már füstmentessé vált. A főzés, sütés a Dunántúlon a középre épített szögletes kemencében és annak tetején folyt. A vízmelegítésre gyakran a kemencéhez épített üstház szolgált. A nagyméretű konyhából nyíló kémény huzata kivitte ugyan a füstöt, de télen meglehetősen hideg is volt, innen a helyiség elnevezése: hideg konyha.