Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A BOR ÉRTÉKESÍTÉSE, BORSZÁLLÍTÁS, A KOCSMA, A SZATÓCS, A VÁSÁR Napjainkban az iparban zajló folyamatok, az átalakulás közvetlen érzékelésére a modern kereskedelem ad lehetőséget. A hétköznapok vásárlásainak helyszínei napjainkra teljesen átalakultak. Elterjedtek a nagyáruházak, plázák. Szemünk láttára zajlik a nagyáruházak és a hagyományos kis üzletek, boltok közötti küzdelem a vásárlók kegyeiért, a megélhetésért. Az eltűnőben lévő hagyományos kereskedelmi formák (szatócsbolt, piac, vásár), és a megtermelt anyagi javak szállítása, a közlekedés jellemzői is megismerhetőek az egykori mezővárosok példáján. „JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR" - A BOR ÉRTÉKESÍTÉSE A bor az egyik legfontosabb és jól értékesíthető árucikk volt már a középkorban is. A kiváló hegyaljai borokat a kereskedők hordókkal együtt árusították. A gyöngyösi borok kereskedelme más utat járt be, mint a tokaji bor. Sikeresen árusították a gyöngyösi borokat a Jászságban és a Felföldön is. A borral ún. cenzárok (borközvetítők) segítségével kereskedtek, vagy maguk a gazdák járták a vidéket szekérrel és árulták a bort a hordókból - de nem a hordókkal együtt, mint a Hegyaljaiak. A mátraalji borok tömegbor jellegük miatt nem voltak alkalmasak távoli piacok megszerzésére, de azért cseh és lengyel tájakra is eljutottak a gyöngyösi borkereskedők. A bor mértékegysége volt az urna, amely egy akónyi volt, egy akó pedig 64 icce, azaz 54,4 liter. Egy akó bor ára 1 forint 24 krajcár volt a 19. század közepén. A KOCSMA A bortermelő vidékeken különösen szigorúan szabályozták a bor árusításának rendjét. A kocsma működtetéséhez földesúri engedély kellett. Természetes, hogy a mezővárosokban helyben is működtek fogadók, kocsmák, sőt számos magánháznál is mód volt borozásra, vendéglátásra. Az eladó bort cégérrel, szalmacsutakkal jelölték az arra járó ismeretlenek számára. A kocsmáitatás joga azokat illette meg, akiknek a mezővárosban saját házuk, a határban szőlőjük volt, s így a közterhekben is osztoztak. Gyöngyösön 1730 után a város és a köznép Szent Mihály és Szent György nap között a borát szabadon árusíthatta. Szent György nap után ez a jog a földesuraké lett. A szigorú szabályozás azt eredményezte, hogy gyakorta érték a lakosokat ún. „lopott kocsmán", amikor házaiknál engedély nélkül mérték a bort. Akiket lelepleztek, azoknak borát elkobozták, s a város kocsmáján kimérték vagy elfolyatták. n

Te mit gondolsz? A magyarországi borágazat kifehérítésének szükségességéről, milliárdos nagyságrendű be nem fizetett forgalomba hozatali járulékról is szó volt a Parlament szőlészeti és borászati albizottságának szerdai ülésén. Még mindig hatalmas károkat okoz a borhamisítás Magyarországon - nyilatkozta a parlament szőlészeti és borászati albizottságának elnöke. (2010.dec.17.) Gyöngyösi kereskedők úton