Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)
Napjaink gazdasági folyamataihoz mérten is kiemelkedő jelentőségű változást jelentett a magyarországi céhes ipar átalakulása, s az ebből kibomló - a nemzeti történelemben példátlan - ipari fejlődés a 19. században. A jelenben zajló globalizáció, a multiknak nevezett nemzetközi óriásvállalatok az iparban, vagy a kínai tömegtermelés elképzelhetetlen méretei nyilvánvalóan ismeretlenek voltak 150 évvel ezelőtt. Viszont a hagyományos, középkori előzményekre épülő céhes kézművesség az utolsó évtizedeit élte. Gyakorlatilag teljesen átalakulva ekkor jelentek meg a modern gyáripar termékei, mint pl. a keménycserép és porcelánedények, a bádog és öntöttvas konyhai felszerelés, a gyári textilek a viseleti darabokon és a háztartásokban is. Te mit gondolsz? Hogyan vívnak napjainkban elkeseredett harcot a minőségi terméket előállító kézművesek* a gyárak tömegtermelésével? A szőlőművelésre épülő gazdaságú mezővárosokban a különböző iparosok között is kiemelt szerepük volt a borhoz kapcsolódóknak. A bodnárok* (az ország más vidékein kádár, esetleg pintér elnevezéssel) munkájára a Hegyalján különösen nagy igény volt, mert a tokaji bort gyakran hordóstól adták el, s így minden évben új hordókra volt szüksége a gazdáknak. A hordó a legjobb minőségű, lehetőleg csomómentes tölgyrönkökből készült. A dongákat faragóbárddal kinagyolták, majd a faragószékbe befogva vonókéssel, gyaluval finomítottak rajtuk. Ezután két évig pihentetni kell az anyagot, erre szolgáltak az udvar végében álló szárító máglyák, melyek mindegyikében száz darab 136 literes, úgynevezett gönci hordóra elegendő anyag volt. Hotyek Attila erdőbényei kádármester Faabroncsos gönci hordó A hordókészítés úgy kezdődik, hogy a kádár a dongákat beleállítja az abroncsba, majd ha kellően sikerült befeszíteni, felrak még abroncsot. Ezek után forgácsból rakott tűzre borítja, és megfelelő szerszámmal összehúzza. A tüzelés miatt a hordókészítés többnyire a szabadban, vagy valami féltető alatt folyik. Beillesztik a hordófenekeket, kifúrják a csaplyukat, véglegesre szögecselik az abroncsokat és el is készült a hordó. A bodnárok által használt kézi szerszámok jellegében az első igazi változást az 1700as években elterjedő gyaluk alkalmazása jelentette, ami német hatásra történt. Ezt a hatást a bodnárlegények tanulóideje alatti kötelező vándorlás is elősegítette. Te mit gondolsz? Napjainkra ez a munka hogyan változott meg a borászat fejlődése következtében? KÉZMŰVES: valamely szakképesítéshez kötött iparág művelője, aki műhelyében kéziszerszámokkal, illetve elemi erővel meghajtott gépek segítségével végez termelőtevékenységet. A feldolgozott anyag vagy a sajátja, vagy a megrendelőé, díjazása történhet pénzben vagy természetben. BODNÁR: a dongás faedényeket készítő iparos. 15