Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A FÖLDFALAK A földfalaknak alapvetően három készítésmódját különböztetjük meg: rakott (sár) falak, vert (tömés) falak és vályogtégla falazat. A helyi alapanyag megfelelő elterjedését az 1910-es években jól mutatja a Magyar Néprajzi Atlasz. A sárfalak közül a legismertebb és talán a legelterjedtebb a (villával) rakott fal. (Legelterjedtebb elnevezései: „fecskefar, „villás fecskerakásos fal", „fecskerakásos fal".) A jól beáztatott földre, sár tetejére villával és kézzel egyenletesen szórták a szalmát, közben néhány ember feltűrt nadrággal, kapával a kézben, csupasz lábbal taposta a sarat. A sártaposást, megmunkálást mindaddig végezték, amíg elegendő szalma nem volt a sárban, illetve amíg a szalma egyenletesen eloszlott, elkeveredett és a földcsomók eláztak. VÁLYOG VERT RAKOTT Fötdfatak elterjedése a Magyar Néprajzi Atlasz alapján 1910 körül (Barabás-Gilyén, Magyar népi építészet] Akkor jó a sár, ha annyi szalma van benne, hogy ha a sár készítője kiemeli a lábát a sárból, és lehúzza azt róla, akkor nem marad rajta sárcsomó. Villával rakott sárfal ásóval megnyesve a Múzeum hajdúbagosi lakóháza Pl A falrakó a fal nyomvonalán állva maga előtt rakta a falat, miközben hátrafelé haladt, és precízen, komótosan, villánként helyére tette szalmás sarat, ügyelve a sarkok s falfelületek, falsíkok megfelelő kialakítására. Ez így ment mindaddig, míg az első „fogással" körül nem értek a fő- és közfalak nyomvonalán, itt kell megjegyezni, hogy nemcsak a vertfalú épületeknél, de a sárfalnál is alkalmaztak a sarkok megerősítésére és az él tökéletesítésére vesszőnyalábot vagy nádat, esetleg rozsszalmát. A sárfalazat első fogás magassága a falrakó ügyességétől és a sár minőségétől függően 80-100 cm magas volt. Tapasztás (vakolás) előtt a falfelületről ásóval nyesték le a kilógó, kiálló szalmavégeket, ezzel együtt a fal felülete pikkelyezést is kapott. A falszáradás időtartama az időjárás függvénye volt. Te mit gondolsz? Milyen vastagnak kellett lenni a sárfalnak, hogy elbírja a tetőt? Megfelelő kiszáradás után következett a sárfal rakásának második fogása, majd a harmadik, amihez már gyakran állást kellett készíteni. A sárfalnál ugyanúgy, mint bármely földfal esetében törekedni kellett arra, hogy mielőbb tető alá kerüljön az elkészített falszerkezet az eső veszélye miatt. A földfalak készítését nagyrészt aratás után végezték. Ennek egyik oka, hogy már volt „új törek", szalma, másrészt augusztusban, szeptemberben viszonylag kevesebb az esős nap. 10