Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A műemlék fejlesztése ebből a szempontból egy jól felépített projekt, ahol az állapot felmérésére alapozva dolgozunk a kitűzött célért. Ennek megfelelően kell ellenőrzési pontokat beépítenünk a folyamatba, megnéznünk az addig végzett munkát, és áttekintenünk a célokat. Ha túlzott elakadást érzünk, az egész projektet újra kell tervezni. Csak akkor érdemes egy részmunkába belekezdeni, ha a folyamat végén létrejövő köztes állapot is működőképes és fenntartható lesz. Amennyiben a szemrevételezéssel és a történeti kutatással nem kaptunk megfelelő képet, az épület kutatásával pontosíthatjuk az ismereteinket. Természetesen ezeket a kutatásokat csak szakember végezheti el. A fal- és padlókutatással tisztázhatók a régi nyílások, összefalazások, tüzelők lenyomatai. Ahol szükséges, ott a rejtett szerkezetek állapotát is csak ilyen roncsolásos beavatkozással lehet tisztázni. Ha ilyen módon sem kapunk választ, akkor a hiányzó részeket helyi analógiák alapján célszerű pótolni. Ha ez sem segít, a Magyar Néprajzi Atlasz rögzítette a fő jellemzők 1910 körüli területi eloszlását, melyből kiindulva pótolhatjuk a hiányt. Továbbá a Néprajzi Múzeum, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a megyei múzeumok archív fotói is rejthetnek hasznos adatokat. A műemlék nem magában álló objektum: az építés korában megfelelt a hely igényeinek és előírásainak. Napjainkra ezek az előírások jelentős mértékben megváltoztak, ezért mielőtt építkezni kezdenénk, utána kell nézni a jogi környezetnek is. Első kérdés, hogy az épület műemlék-e, mert ha igen, akkor sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak rá. Védett épületek esetében nemcsak az épület átalakítása esetén kell engedélyt kérni, de a felújítások jelentős része is engedélyköteles. Műemléki tervezést jelenleg csak okleveles építészmérnök, korlátlan tervezési jogosultsággal végezhet. Az eljárást a 193/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet „az építésügyi hatósági eljárásokról és az építésügyi hatósági ellenőrzésről" szabályozza. Általános szabályok szerint ha a felhasználás funkciója megváltozik, azt be kell jelenteni (37/2007 (XII.13.) (ÖTM rendelet az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról, a rendelet 1. melléklete részletezi pontosan). Ez jogilag mindig fennáll, hiszen a korábbi lakóépületből középület lesz, azonban épületeinken a mai középület szabályokat nehéz számon kérni és megvalósítani, ezt az építési hatóság sem várja el tőlünk. Ellenben ha megváltozik a helyiségek száma, a homlokzat színe, az ablakok, ajtók kialakítása vagy a fedés módja, akkor építési engedélyt kell kérnünk. A fenti felsorolásból nyilvánvaló, hogy sok esetben nem kerülhető el az engedélyezési folyamat, mely a tervezési időn túl 2-3 hónap eljárási időt is magába foglal. A jelenlegi szabályok különösen a melléképületek elhelyezését nehezítik meg, mert a hagyományos helyek gyakran a beépítésre nem szánt területre esnek. Amennyiben az épület például tájházként fog üzemelni, a tervezése során a közönség igényeinek kielégítését is szem előtt kell tartani. Természetesen itt különösen igaz az, hogy a lehetőségek és az ideális állapot között kell egyensúlyoznunk. Ha például tájházat szeretnénk létrehozni, akkor számolnunk kell azzal, hogy amikor a látogató megérkezik és jegyet vesz, akkor illemhelyet szeretne igénybe venni, télen pedig letenné a kabátját, esőben az esernyőjét. Ennek a másik oldala: hol tartjuk a jegyet, hová tesszük a pénzt? A programkészítés során el kell dönteni, hogy fogadunk-e nagyobb csoportokat, tartunk-e foglalkozásokat, mert ha igen, akkor a hol kérdésre is tudnunk kell a választ, végig kell gondolnunk, hogy az adott helyet műtárgyakkal rendezzük-e be vagy csak demonstrációs eszközökkel? Elégséges-e a természetes világítás a tevékenységekhez, vagy mesterséges megvilágítást kell biztosítanunk? Egyáltalán milyen foglalkozásokat szeretnénk tartani, kell-e hozzá például víz? Hogyan és mivel fűtünk? Hol kapnak helyet a fűtőkészülékek? Hol tároljuk a tüzelőt? A napjainkban egyre hangsúlyosabb kérdés is felmerül: hogyan óvjuk meg értékeinket? A távozó látogató képeslapot, ismertetőt, tárgyi emléket vinne, tudunk-e ennek helyet biztosítani? De ne gondoljuk, hogy egyszerűbb a helyzet, ha a régi épületben lakóházat alakítunk ki. Gondosan meg kell tervezni, hogy a 21. század igényeit hogyan tudjuk kielégíteni egy 19. századi épületben. Hova kerül a fürdő, a konyha? Hogy oldjuk fel a parasztház kötöttségeit, és hogy alakítunk ki egy modern igényeknek megfelelő életteret? Miről mondunk le az adottságok miatt, mit tehetünk, hogy az épület jellege megmaradjon? Összegezve: ki kell alakítanunk egy fejlesztési koncepciót, amely figyelembe veszi a műszaki lehetőségeket, a pénzügyi tehetségünket, ugyanakkor teljesíti a kötelező előírásokat is. A tervezés terjedjen ki a szokásos építészeti dokumentáción túl, a karbantartási és felújítási folyamatok kiválasztására is. Általában nem csak egyféle műszaki megoldás lehetséges: amikor erről döntünk, legyünk figyelemmel a fokozatosság elvére. Épületeink legnagyobb gondját általában a nedvesedés jelenti, mely a szigetelés hiányára vezethető vissza. Mai tudásunk szerint az abszolút biztos, teljesen száraz megoldást az épület utólagos szigetelése jelenti, 22