Kiss Kitti – Csesznák Éva: „Ki fia, borja?” A hagyományos családformáktól. A fogadott rokonságig. Skanzen Örökség Iskola 4. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A nagycsalád a magyar nyelvterület hagyományőrző vidékein a 19. század végéig elszórva megmaradt, múltja több száz évre tekint vissza. A népnyelvben hadnak is mondták a nagycsaládot: a közös őstől származó férfiak együtt, „egy házban, egy són, egy kenyéren éltek" feleségeikkel, gyermekeikkel, unokáikkal. A munkát a család legidősebb férfitagja, a gazda irányította, aki egyedül uralkodott a közös vagyon, a szerszámok, a föld, az állatok felett. A családi vagyont gyarapíthatta, vagy ha elitta, nem vonhatták felelősségre. A családtagokat megüthette, esetleg elzavarhatta a háztól. „EGY SÓN, EGY KENYÉREN" - A NAGYCSALÁD Asztalos mester és családja. Jászság. Ismeretlen fényképész felvétele. [Néprajzi Múzeum) A család minden tagjától elvárták a szolidaritást, az összetartást. A család tagjainak „betyár becsületből" is ki kellett állniuk egymásért még az igazság ellenére is, és viselniük kellett mások vétkének következményeit. Ez komoly áldozatvállalást követelt. A gazdasszony, rendszerint a gazda felesége, felügyelete alá tartozott az éléskamra, de beleszólása semmibe sem lehetett. A nagycsaládba bekerült asszonyok a közös vagyonból nem részesültek, még annyira sem, hogy ruhát kaptak volna. Csak az ennivalóért dolgoztak, ezért igyekeztek ügyességüket latba vetve egyéb haszonnal járó, családon kívüli munkákhoz is hozzájutni. A fiúgyermekek munkaképes koruktól megkapták a családfőtől a ruhát, zsebpénzt, mint a család többi munkaképes férfi tagja. A leánygyermekek végig csak az anyjukra számíthattak, kelengyéjükről* is anyjuk gondoskodott. Te mit gondolsz? Jelentős szociológiai gondolkodók, pl. Émile Durkheim meggyőződése szerint a nőkhöz leginkább a családi szerep áll közel, amely a gyermekszülést, a nevelést, és a családalapítást jelenti. A demokratikus társadalmakban megszűnt a nők hátrányos megkülönböztetése, munkát vállalhatnak és így könnyebbé vált az életük. A családon belüli kapcsolatok tartalma is sokat változott. A szülőgyermek viszonyban az atyai hatalom jelentősen csökkent, az apa ma már nem teljhatalmú úr a családban. A nő helyzete is jelentősen megváltozott. Saját keresetével önállóbbá vált, családon belüli jogai megváltoztak, sokkal inkább egyenrangú fél, mint 100 éve volt. Az öröklés módja és az egy fedél alatt, egymás közelében élés kölcsönös érdekkapcsolatot alakított ki a generációk között. így a családtagoknak nemcsak kötelességük, hanem érdekük is volt az öregekről való gondoskodás. Ma sok a magára maradt idős ember, akikről sem családjuk, sem az állam nem gondoskodik megfelelően. Gyakran találkozunk a családon belüli erőszakkal, amikor valamelyik családtag házastársát, gyermekét vagy idős roko- , nát fizikailag vagy lelkileg bántalmazza. / / Beszéljétek meg, mit jelent a szólás: „A gyereknek HALLGASS a neve". Régen miért tartották igaznak? Ma is igaz ez? Keressetek példát az ellenkezőjére! KELENGYE: A férjhez menő lány hozománya, ami elsősorban textíliákból (ruha, abrosz, díszpárna, ágytakaró, lepedő, szalmazsák, derékalj, törölköző, tarisznya, zsákok) állt, de tartozhattak hozzá cserépedények, ládák, bútorok is. A kelengye adása házasságkötéskor kötelező volt és nagy anyagi terhet jelentett a lányos háznál. 9