Kemendi Ágnes: Szín-Patika. A festő- és gyógynövényismeret alapjai. Skanzen Örökség Iskola 3. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

TERMESZETES SZINEZEKEK, SZINTETIKUS FESTEKEK, MÉZGA, SZEKELY FESTEKES SZŐTTESEK Nem is olyan régen még természetes volt, hogy az aszszonyok a szövéshez használt gyapjúfonalat növényekkel színezték meg. Gyűjtötték a diókopácsot, a szurokfüvet, csalánt és zsoltinát, szedték a bodzabogyót, hántották a vadalmafa kérgét, hiszen a belőlük kifőzött festékanyaggal szép színeket lehetett festeni. Évezredeken keresztül mindenféle festéshez, színezéshez csak természetes festékanyagokat használtak az emberek - hiszen nem is volt más. Földből, kőből, fából, virágból készültek a festékek a Föld minden táján. Az őskor óta ezek a legrégibb színezőanyagok: az ásványi- és a növényi festékek. Testfestés természetes alapanyaggal Vannak állati eredetű festékanyagok is. Az ókori Fönícia* mesterei tengeri csigák mirigyváladékából készítették a híres bíborfestéket. A bíbor az ókori Római Birodalom legdrágább színezéke volt, a hatalom, a luxus kifejezője, nemcsak szépsége, hanem költséges előállítása miatt is, hiszen 1 gramm festékhez több mint 1000 csigát kellett felhasználni. Más állatok: rovarok, tetvek is tartalmaznak különféle vörös festékanyagokat. A 19. század közepére Európa társadalmi, ipari fejlődése felgyorsult, a sok új találmány mellett a festékanyagok területén is nagy változás történt. A laboratóriumokban évtizedek óta folyó kísérletezések és az első szintetikus úton létrehozott színezékek után a lombikok mélyén megszületett az a festékanyag, amit nagyüzemileg is gyártani lehetett. Az első igazi dívatszín a mályva volt. 1856-ban, az akkor 18 éves angol vegyész, William Flenry Perkin véletlennek mondott felfedezése nyomán keletkezett. Flamarosan megindulhatott tömeges gyártása is, hiszen alapanyaga, a szurokfekete kátrány, korlátlan mennyiségben rendelkezésre állt. Az új, „bolti" festékekkel lényegesen könnyebb és gyorsabb lett a festés, soha nem látott színárnyalatok váltották fel a természetes színeket. A festékeket immár nem a rét virágai s az erdő fái adták, hanem pöfögő gyárakban készültek. Évezredes tudás tűnt el alig több, mint 150 év alatt, amióta a vegyi festékeket gyártani kezdték. Anilinfestéket gyártó berendezés, 1870-es évek FÖNÍCIA: Ókori civitizáció a Földközi-tenger partvidékén. 6