Kemendi Ágnes: Szín-Patika. A festő- és gyógynövényismeret alapjai. Skanzen Örökség Iskola 3. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Küpaszoba a nagykőrösi kékfestő műhelyben [SZNMl A festés földbe süllyesztett, mély tartályokban, úgynevezett küpákban történt. Ezekben állt a hideg indigófesték, ebbe eresztették bele a fém keretekre felaggatott, megmintázott vásznat. A festés időigényes művelet, csak levegőztetés, oxidáció hatására fejlődik ki a kék szín. Sokszor kellett a festékbe mártani és levegőztetni a vásznat, mire az erős sötétkék szín kialakult. A magyarországi nemzetiségek, köztük a svábok és a szlovákok a sötétebb, szinte már feketés kék színt kedvelték, míg a magyarok inkább a középkéket. Egy régi leírás szerint előfordult, hogy 27-szer kellett megmártani az indigóban a vásznat, mert annyira sötét színt kért a megrendelő! Következhet a védőréteg eltávolítása, amihez ismét a feketekonyhába vitték az anyagot. Savval maratták le a mintázó pépet, majd kiöblítették a vásznat, igény szerint keményítették és mángorolták. 3. Kérdezz utána és írd le a mángorló működését! tlx Az elkészült anyagon a kék háttérben, fehéren látszott a szép mintázat. A munkafolyamat vége az áru értékesítése volt: a ládákba, szekerekre rakott kékfestő vászon nem hiányozhatott a régi vásárokról. Az 1970-es években rövid időre ismét divat lett a kékfestő viselet. A mesterség napjainkban is él, hagyományőrző vásárokon találkozhatunk a kékfestő műhelyek mai szemmel is szép és praktikus termékeivel. Kékfestő vásár % Tarkázás Sárdi János nagynyárádi műhelyében