Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Részvényesek. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)
VISONTAI KOVÁCH LÁSZLÓ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ, A KÉPVISELŐHÁZ HÁZNAGYA Visontai Kovách képviselő úr jól ismert személyisége volt a vármegyének. Az Országgyűlésben sokszor hallatta hangját, s gondot viselt arra, hogy beszédeit, felszólalásait lehozza a sajtó, megismerjék az emberek. Nem lehetett mondani, hogy nem volt lokálpatrióta, nem feledkezett el választókerületéről, törekedett kedvezményeket kicsikarni számukra. Nagyon tudott beszélni. Évtizedek tapasztalata tanította meg a jól felépített beszéd mesterfogásaira. Ha szólásra emelkedett a terem elcsendesült, s mindenki rendületlen figyelemmel kísérte szónoklatát. Mert Kovách képviselő úr nem beszélt, hanem szónokolt. Megfellebbezhetetlen kijelentéseket tett, álláspontját félő volt megkérdőjelezni. Hozzászokott ahhoz is, hogy az Országgyűlésben sűrűn előforduló bekiabálásokat túl tudja harsogni, így hangját az utolsó sorokban is tisztán hallhatta mindenki. A politika megtanította arra is, hogy semmi nem fehér vagy fekete. Szerette a középutakat megtalálni. A kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon! - mondogatta partnereinek. Bár szeretett kártyázni, de soha nem kapta el a hév, ritkán veszített, amikor rossz volt a lapjárása idejekorán kiszállt a játékból. Híve volt az iparosításnak, a fejlődést természetesnek és szükségszerűnek ítélte, de vindikálta magának azt a jogot, hogy vármegyéjén belül ő maga határozhassa meg meddig terjedjen ez a fejlődés és hogyan menjen végbe. Nélküle nem történhetett fontos döntés. A vármegye közéleti személyiségei nagyobb részt tisztelték és elismerték tevékenységét. Kovách János földbirtokos és Latinovics Eszter egyetlen fia 1827. október 26-án Gyöngyösön született. Tanulmányait kitűnő sikerrel végezte a pesti egyetemen s húsz éves korában már jurátusnak esküdött fel. Részt vett az 1847-48-as pozsonyi országgyűlésen Heves megye követei között s lelkesedett az országgyűlés hazafias küzdelmeiért. Később aljegyző lett Pest megyében. A szabadságharc kitörésekor ő is fegyvert fogott, végig harcolta a szabadságharcot egész a világosi fegyverletételig. Századosi rangig emelkedett. A szabadságharc után családjához tért vissza; atyja egy 300 holdas birtokrészt adott át neki Heves megyében Vámos-Györkön, hol gazdálkodni kezdett. A gazdálkodásnak és a tanulmányoknak élt. Széchenyi nemzetgazdasági iskolája hívének vallotta magát, tudván, hogy anyagilag erős nép s virágzó haza az elveszett szabadságot is visszaszerezheti, önsúlyával ismét elnyerheti függetlenségét. Alaposan tanulmányozta az agrárgazdaság és a nemzetgazdaság elméleteit, s tanulmányait az irodalom útján is igyekezett kamatoztatni. Szorgalmas munkatársa lett a Gazdasági Lapoknak, megírta „A szántás mesterségéről" szóló könyvét, s a Pesti Naplóban - melynek 1856. óta munkatársa volt - számos cikket adott közre, részint politikai tartalmúakat, de főként nemzetgazdasági vonatkozásúakat. Apja utóbb egész birtokát kezelésébe adta. Az 1858-dik év súlyos körülményei dacára megalakította a heves megyei gazdasági egyesületet, mely akkor még csak a második volt hazánkban, s mely az ő vezetése alatt országszerte elismert hasznos tevékenységet fejtett ki. Első gyűlését 1858. április 8-án a gyöngyösi Casino helyiségében a maga elnöklete alatt tartotta meg. Ugyancsak az ő vezetése alatt 638 kiállítóval létesült 1858. november 20-22. között Gyöngyösön a gazdasági kiállítás. Az egyesület évkönyveit is sok évig Kovách maga szerkesztette. Az egyesület elnöke maradt akkor is, amikor az a jászkerületi hasonló egylettel egyesülve még nagyobb körben folytathatta működését. 28
