Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Feladatlap. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Szinyei Merse Pál: Majális, 1873 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest A század első felének lassan formálódó művészeti élete az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc, majd a megtorlás éveit követő kiegyezés után rendkívüli mértékben felgyorsult. A dualizmus kora minden területen alapozó korszak volt, mely nagy művészegyéniségek megjelenésével s az európai művészeti centrumokban kialakult stílusáramlatok szinte teljes spektrumának beáramlásával jellemezhető. Az 1860-as évek végén a festészetben jelentős korszakzáró és az újat megelőlegező művek születtek. Ilyen volt a nemzeti romantika témaköreit kiteljesítő Székely Bertalan Egri nők (1856-1867), valamint V. László és Czillei Ulrik (1867) című kompozíciói, melyeket csak két év választja el a francia festészeti fejlődéssel párhuzamos úton járó Szinyei Merse Pál munkáitól, a Ruhaszárítás és A hinta című képektől, s csak hat év az első magyar plein air festménytől, a Majálistól (1873). Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével, intézményrendszerének bevezetésével hatalmas beruházások, a városok arculatát megváltoztató építkezések kezdődtek. Az urbanizáció folyamata felerősödött, megindult a fejlődés a vidéki városokban, Budapest pedig óriási ütemben kiépülő világvárossá vált. Megjelentek a kapitalista gazdaságot, a polgári életet szolgáló épülettípusok: bankok, pályaudvarok, múzeumok, fürdők, színházak, szállodák, kávéházak, városi paloták és bérházak. Az 1880-as évek művészetének karakterét a gazdagodó, erősödő polgárság ízlése, reprezentációs igénye határozta meg. Az új funkciókat betöltő épületek gazdagon díszítettek, virágzott a falfestészet, az épületszobrászat, az üveg- és mozaikművészet. A korszak építészetét a historizmus és a szecesszió, majd a modern tendenciák határozták meg. A festészet története a historizmustól a 20. századi irányzatok megjelenéséig három nagy részre osztható: a historizmus és a realizmus korára, amelyet az 1890-es évek második felétől a naturalizmus és a szecesszió váltott fel. Az 1906 és 1918 közötti periódusban viharos gyorsasággal beáramló és meghonosodó avantgárd irányok mellett ugyanakkor még sokáig tovább éltek a szecessziós, a plein air és historizáló tendenciák is. Székely Bertalan: Egri nők, 1867 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1. Ritkán kerül egymás mellé ez a két kép. Próbáld meg összegyűjteni a különböző jellegzetességeit a két festészeti irányzatnak! 33