Szeredi Merse Pál (szerk.): Vaspálya rt. Alapítsunk részvénytársaságot! Feladatlap. Skanzen Örökség Iskola 2/2. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

U. A családnak több szerkezeti típusa ismeretes. Az egy házaspár és veLe élő nem családos gyermekeikből álló elemi kiscsalád a nyugati polgárosodottabb országokban igen elterjedt, azért ott a családforma egyszerűbb, és a családra kevés ember jut. Az ellenkező típus az úgynevezett nagycsalád, amelyben az egy szülőpártól leszármazott már családos gyermekek együtt maradnak, így olykor rendkívül bonyolult szerkezetű, három-négy generációt együtt tartó, több tucat emberből álló csoport keletkezik. Ez a forma Kelet- és Délkelet-Európára jellemző. A harmadik az úgynevezett kiterjesztett család: ilyenkor a kiscsalád rokonokkal bővül, de nem tömörít egységbe több önálló, saját gyermekeket nevelő családot: ilyen például az egyik házas gyermek családjából álló és a hozzájuk költöző szülőpárral vagy megözvegyült nagyszülővel, esetleg egyedülálló testvérrel bővülő kiscsalád. Magyarország a családok nagysága és belső felépítése szerint is az említett keleti és nyugati típus határvonalán feküdt. De nemcsak a számszerű mutatók miatt nem lehet egyértelműen akár egyikhez, akár a másikhoz sorolni. Az ország területén belül ugyanis már a 19. század elején keverten helyezkedtek el olyan területek, amelyekre inkább az egyik vagy másik típus jegyei jellemzőek. A Kisalföldön és tágabb környékén, a Tiszántúl északkeleti részein s a kapcsolódó Kárpátalján, valamint a Szepességben például a kis létszámú egyszerű kiscsaládok voltak jellemzőek. A Délvidék egésze és a Felvidék középső része viszont inkább nagycsaládos terület volt. Az ország egészén leginkább a kiscsalád az uralkodó, de folytonosan jelen van, s a század vége felé haladva növekszik a köztes típus, a kiterjesztett családok részesedése. Állítsd párba a fényképet és a felsorolt családformákat! 21