Sári Zsolt: Kocsmatörténet (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

Fröccs: bor és szóda. És magyar. Az anekdoták szerint Vörösmarty Mihály kóstolta először Jedlik Ányos találmányát. A híres tudós a dinamó mellett a szóda, azaz a szikvíz felfedezője is. 1826-ban a balatonfüredi ásványvizet mesterséges szénsavval dúsította, majd 18A1-ben már gyárat is alapított. Úgy beszélik, nem szerette a bort, túl erősnek tartotta, hát vízzel hígította, de így sem volt igazi, kellett bele egy kis szénsav... A tudós Jedlik, miután a hosszú pohárba töltött borra rányomta az első korty szódavizet, azt mondta: íme a sprizter! Mire a társaságban ülő Vörösmarty Mihály így válaszolt: Sprizter? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve. Majd néhány pohárka után a következő sorokat jegyezte le: „Fölfelé megy a borban a gyöngy; jól teszi, Tőle senki e jogát el Nem veszi..." Fiamar igen népszerű lett, nemcsak a nyári hőségben kiváló hűsítő, de irodalmunk egyik legkedveltebb, leggyakrabban meg szólaltatott itala lett. Molnár Ferenc, Ady Endre, Bródy Sándor, Márai Sándor, na és persze Krúdy Gyula tolla emlékezett a fröccsökről. Márai miközben a magyar borokról ír, így vall a fröccsről: „A szóda már civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka. Sajátságos, de igaz, hogy fröccsöt nem tud a magánember készíteni. Fliába tanulod meg a leckét, hasztalan vásárolsz három decis poharakat, igen, hiába méred ki és vegyíted aggályos gondosan a két deci bort egy deci szikvízzel, a fröccs képletét csak a hivatásos csapos ismeri."