Vass Erika: A történelem sodrában, Lakosságcsere a Dél-Dunántúlon az 1940-es években (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

ELTÉRŐ VILÁGOK 1. vttoüwammmmmmmmmmmm^mmm^mmm^ A németek egyik ismérvének a takarékosság tekinthető. A jövedelmet főként hasznos beruházásokra fordították, nem pedig ruházkodásra, ezért viseletük egyszerű volt. A fiatal lányok és az öregasszonyok viselete hétköznap és vasárnap egyaránt fekete volt, sőt a menyasszonyi ruha is fekete színű anyagból készült az 1940-es évekig. Hétköznapi jellegzetes lábbelijük a gyapjúból házilag kötött, kendervászon talpú „Patschker" volt. A Németországba telepítetteket az utazás során elrongyolódott ruhái miatt kint cigányoknak nevezték. A székelyek viselete Bukovinában az elszigeteltség miatt sok archaikus vonást őrzött meg, mint például a férfiak fehér posztó harisnyáját, hímzett bundáját. Altalános volt a csizmaviselet, a munkában pedig a bocskor. A nők szoknyája, azaz rokolyája tarka, apróvirágos mintázatú gyári kelméből készült. Habár a bukovinai székelyek már Bácskában elkezdtek kivetkőzni a népviseletből, tarka ruházatuk miatt új környezetükben sokan cigányoknak nevezték őket. A felvidéki magyarok esetében vidékenként eltért, hogy mennyire vetkőztek ki a népviseletből. A két világháború közötti időben Pozsony, Érsekújvár közelében a fiatalok jobbára már városias ruhákat hordtak. Nagysallón az 1930-as évekig a menyasszony viselete fekete volt. Hasonló anyagokat használtak, mint a dél-dunántúli svábok, de a szabásminta eltért.