Kemecsi Lajos: A magyar kocsi (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

felső pereméhez csatlakozik. Mivel a lőcsök az oldal felső szélét támasztják alá, s a szekérderék síkjával szöget bezárva a teher egy részét a tengelyvégre hárítják át, a lőcsös szekérderék teherbírása a rakoncás oldalét számottevően meghaladja. Magyar nyelvterületen az emlékezettel elérhető időben mindenütt túlnyomórészt lőcsös szekeret használtak. A lőcs magyarországi szerepét mutatja, hogy - a kubikos-kordét kivéve - még a kétkerekű járműveknek is nélkülözhetetlen alkatrésze volt. A lőcsös szekerek dominanciája mellett azonban - tájanként váltakozó jelentőséggel - feltűnnek részben-egészben rakoncás szekérfélék is. A rakoncás és a lőcsös kitámasztási mód nemcsak tájanként, koronként mutat ingadozást. Egy-egy településen belül is megfigyelhető keveredésük, egymás mellett élésük. A rakoncás megoldást a gyors kanyarodás érdekében alkalmazzák ezért a könnyű, lovas kocsik készültek elöl rakoncával, hátul lőccsel. A lőcsös szekér legfejlettebb változatai a magyar nyelvterületen fejlődtek ki, ahol a lőcsös szekér jelentősége, dominanciája nagyobb, mint bárhol Európában. A lőcsös szekér Európa túlnyomó részén ismeretlen, ezáltal hungarikumként értékelhető! A hagyományos paraszti járműkultúrába tartozó járművek alkatrészeinek vizsgálata után ki kell térni, a kocsitól eltérő szerkezetű városi készítésű gumis kocsik, platós kocsik típusára is. Szerkezetük lényege, hogy nem derékszeg körül fordul a jármű eleje, hanem az ún. ötödik keréken. Az ötödik kerék a fergettyűre csavarozott félkör szelvényű vaskarika, amely alatt csúszva fordul el a kocsi forgóalváza. A platós, gumis kocsik teherbírása nagyobb, mint a hagyományos szerkezetű szekereké. Terjedésük eltünteti a kistáji különbségek maradványait is. Az ötödik kerék egyértelműen gyári modernizációs elemként jelentkezik a járműkultúrában. Kiváltja a magyar paraszti járművek könnyű fordulást lehetővé tevő alkatrészét a fergettyűt.