Kemecsi Lajos: A magyar kocsi (Skanzen füzetek. Szentendre, 2013)

ben ülnek, ahol védi őket a magasabb kas. Velük szemben ül a szolga és háttal neki, a kocsi elején a kocsis és a fogatot innen és nem nyeregből irányítja. A gyors hajtást a lovak ugró állása juttatja kifejezésre. A hajtó ülhetett ládán, párnán vagy üléskosárban is. Az ábrázolás is igazolja, hogy az ernyő nem volt a kocsi elmaradhatatlan része, (lásd a borító) Nem csupán a kocsi használatát, hanem magát a feltalálását is kötik egyes források Mátyás királyhoz (1458-1490). Listi János veszprémi püspök és kancellár vélekedett úgy, hogy Mátyás tekinthető a kocsi feltalálójának. Bonfini az uralkodó történetírója említi, hogy a király szívesen vett részt kocsiversengésekben, bár ezt éppen Listi cáfolja Bonfini kötetébe tett kézírásos korabeli (1568) bejegyzésével: „Bizony kochis nem volt". A feltalálói szerep a köztudottan kiváló pozitív kommunikációval rendelkező Mátyás körüli legendáknak a része. Hasonlóan igazolhatatlan, mint a nagy uralkodó népmesei történetei.