Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

az egész ország területén terítette termékeit: az Ászokot, a Királyt, a Márciusit, a Duplamárciusit vagy éppen Bakot. A dualizmus boldog békeévei összekapcsolódtak a magyar söripar virágkorával. 1914-ben már hárommillió hektoliter sört adott el évente a 69 magyar sörgyár. Természetesen a pálinka, mint magyar specialitás és hungaricum is a resti itala között van. Krúdy Gyula már idézett művében A vén szamár születésnapjában a sör mellett a pálinkát is megidézi: „- Vajon mit ittak korán reggel? - kérdezte ártatlan arccal özvegy Sztárainé. - Ezt is megmondhatom, nagyasszonyom, mert látom, komolyan érdeklődik a dolgok menetele iránt. Házi seprőpálinkát ittunk, amit a vendéglős is szokott inni felkeléskor. Van neki egy barátja, aki saját kezűleg szállítja a seprőpálinkát, de idegennek nem ad belőle aranyért sem. Laci bácsi krákogott is eleget, amikor mondogatta, hogy ez a seprőpálinka igazi születésnapi meglepetés. Később, az érkezés után természetesen rátértünk a frissen csapolt sörre, „Lager-Bier"-re, amelynek hordóját az asztalunk mellé állítottuk, hogy az mindjárt kéznél legyen, ha valaki megszomjazik. Tessék elhinni, Nagyasszony, hogy nem utolsó mulatság, amikor az ember saját magának csapolhat!"