Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

látás is átalakult. Az utak mellett létrejöttek az utazók ellátását is biztosító csárdák, a falvakban a kocsmák, fogadók, a városokban megjelentek az első szállók, éttermek, majd megnyíltak az első kávéházak, hotelek és cukrászdák is. Ezekben az időkben a legjobb kocsmák és fogadók a piactér környékén létesültek, hiszen minél közelebb voltak a vásár színhelyéhez, annál könnyebben tudták becsalogatni a vendégeket. A középkori kocsmákban, ahol a kocsmároltatási jog alapján mérték a bort, eredetileg ételt nem szolgálhattak fel, majd az 1884-es törvény szerint hideg és egytálételeket már árusíthattak. < / flé . . T ^^ A 19. század első felében, a csárdák egy-két szerény vendégszobával is rendelkeztek, ital méréssel és ételkészítéssel is foglalkoztak. A csárdaépület ebben az időszakban volt a leg összetettebb: megtalálható volt benne az ivószoba a kármentővel, a pince, a vendégszoba, a csárdás lakása és az épülethez tartozó szekérállás az istállóval.