Cseri Miklós (szerk.): A Resti. Skanzen füzetek 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

mlmWMßYAi'Ji Eleinte csak a nagyobb forgalmú állomásokon épültek meg a várótermek közelében elhelyezett vasúti vendéglők, a pálya éttermek, amelyek általában egyetlen konyhahelyiségből és étteremből álltak. Csak a nagyobb állomásokon különítették el az első és a másod osztályt a kocsiosztályoknak megfelelően, de ugyanaz a konyha szolgálta ki mindkettőt. Raktározásra a pince szolgált. Nyáron a vágányok felé a verandára is kitelepült a vendéglő, és nagyon hamar a vasúti éttermek az állomások színes és forgalmas részévé váltak. A vasúti éttermek azonban nem mindig fértek el a felvételi épületben, ezért az állomások elé építettek önálló épületeket, így váltak gyakran a vasút forgalmától is független vendéglátóhelyekké. A Déli Vasút hosszú első osztályú épületeit két oldalon emeletes épületvégek zárták le, a hosszú oldalfolyosóról nyílott az épület végében az étterem, egyetlen konyhahelyiséggel és a pincében lévő tárolókamrával. A MÁV az 1870-es évek elejére dolgozta ki saját típusterv sorozatát, amelyben pályaudvari vendéglők is önálló terveket kaptak. Azt a megoldást alkalmazták, hogy a felvételi épület folytatásaként, ahhoz hozzáépítve a kettőt egy közös veranda kötötte össze. Az épületrész közepén helyezkedett el a konyha, két oldalán az 1-2. és a 3. osztályú étterem, amelyek a peronról és az utcáról is megközelíthetők voltak. A konyhaüzem része volt a konyha mellett a kamra, a mosogató és az önálló borkamra is.