Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Település

tekén és szabad földeken) s az új főút mentén gyorsan szaporodtak az új házak, melyek lényegesen megváltoztatták a falu képét (főleg az átutazóban támad ez a benyomás), mivel ezek már nem népi jellegűek. Az átmenő főút beépítésétől eltekintve viszont Korond a csoportos és az utcás falu kevert típusa. A telkek és udvarok beépítési formáin kívül a domborzati viszonyok, a patakok és azok völgyei is erősen hatottak a település formájára. Ez mindenekelőtt Felsősófalvára érvényes. Itt napjainkig megőrződött a falu csoportos (halmaz) jellege, mivel csak a település szélén áthaladó műút képez rendezett utcát, a falu többi része girbegörbe utcácskákból, patakmeder melletti utakból, zsákutcákból áll. A templomtoronyból készített fényképek jól szemléltetik, hogy a házak a csoportos (halmaz) falura jellemző módon épültek. Az egyik képen a telken lévő sírhelyek is láthatók, mivel itt még megtalálható az az ősi temetkezési forma, mely szerint a családtagok saját kertjükbe temetkeznek. Napjainkban ez a gyakorlat már tilos, de itt még több ilyen temetőkertet lehet találni. Az egyik legrégibb és népesebb a Máttyus családé, melyben több száz éves sírkő is tanúskodik a család múltjáról. Alsósófalva utcái is a meredek hegyoldalhoz alkalmazkodva girbe-görbe vonalon haladnak, a hegy lábánál húzódó egyenesebb főutca kivételével. Alsósófalván az udvarok nagy része csoportos, mint ahogyan az egész falu is csoportos jellegű. Ilyen udvarokat mutat be az id. Farkas Sándor, a Zsombori András, a Káli Domokos és a Kacsó János telkeinek rajza. Parajd utcahálózatát legjelentősebben az itt áthaladó és kettéágazó műút határozza meg. Ezeknek a főútvonalaknak mentén fejlődött a falu utcás jellegűvé, amit még erősített a várossá fejlesztés igyekezete is. Sóvárad már a Kiskükülló völgyében terül el, melyet alföldnek neveznek a Sóvidék lakói. A Kiskükülló völgye, a vele párhuzamosan haladó műút, majd a vasút mind hozzájárult a majdnem egyutcás falu kialakulásához. Itt a házak már határozott rendben sorakoznak (főleg a főút mellett), és az úttal párhuzamosan állnak a szép nagy csűrök. Ezek egyes szakaszokon valóságos sort képeznek, elválasztva az udvarokat a csűrök hátamegetti kertektől. Sánta Pál udvara az utcás falura jellemző soros udvart szemlélteti. Szováta már város és egyben gyógyfürdő-telep is. Mind kevesebb és kevesebb itt a népi építészeti emlék. A még megmaradt falusi jellegű településrészeken az utcás falura jellemző keskeny és mély telkek alakultak ki, amint azt Sándor Dénes és Ferenczi Károly telke is szemlélteti. A régi hagyományokat — a nagyon kevés lakóépület és csűr mellett — formájában még leginkább akiskapuk őrzik. Építenek fedeles nagykapukat is (székely kapukat), ugyanúgy, mint a Sóvidék más falvaiban, de szerkezetükben és díszítő motívumaiban meg-megjelennek a faragómesterek egyénieskedő elképzelései. Atyha, Siklód és Szolokma őrzik még zavartalanabbul a régi falu képét, ami nem jelenti azt, hogy ezekben a falvakban minden ház értékes népi építészeti emlék. Hiszen itt is vannak új házak, de még több az elhagyott, bedeszkázott ablakú, omladozó ház és csűr. Siklódon váltakozva találhatók a szélesebb szabálytalan, valamint a keskenyebb, téglalap alakú telkek. Ez adja Siklódnak a vegyes, azaz csoportos, és ugyanakkor utcás jellegű települési formáját. Szabálytalan, csoportos udvar Kis Gedeoné, valamint Hegyi Imréé, Bakó János telke Szolokmáról már az utcás falura jellemző beépítési formát mutatja