Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A ház - Bútorozás, bútorok
Bútorozás és bútorok A megváltozott falusi életforma miatt alig lehet találni régi bútorokat és alig lehet látni hagyományos bútorozási rendet még az öreg, régi házakban is. Egy-egy félretett és elöregedett bútordarabot néha az ember padláson, színekben, elhagyott istállókban lel fel. Sóvidéken a hagyományos bútorozási rendnek még valamelyest érezni lehet a hatását. Ha megnézzük a korábban közölt ház-alaprajzokat, melyeken a bútorok elhelyezését is bemutattam, azt tapasztalhatjuk, hogy az eresztől jobbra lévő első- vagy nagyházban (ezek itt mind utcára néző helyiségek) nagyjából azonos rend uralkodik. Pálfalvi Béla nagyházában Atyhán az asztal középen áll, az utcai ablak alatt kanapé, tőle balra szekrény és ágyak, jobbra pedig szekrény. Korondon Monos Julianna elsóházában ugyancsak középen áll az asztal, az ablak alatt kanapé, tőle balra ágyak, jobbra pedig üveges (szekrény). Ugyanitt Lőríncz Borbála elsőházában hasonló a rend. Mindhárom említett házban ahogy belépünk az ereszből, jobb kézről vizespad vagy fogas, utána kasztén vagy tálas található. A hátulsó házakban, ahol a már megváltozott életforma szerint tulajdonképpen mind idős emberek laknak, hol egyedül, hol idős testvérükkel, a még megmaradt régi vagy újabb bútoraik között úgy berendezve, ahogyan azt a jelenlegi életük igényli vagy követeli. Sóváradról Mezei András öreg szalmafedeles házának bútorozása szemlélteti ezt, mert a két idős ember — Mezei András és felesége — a középső helyiségben rendezkedett be, ami valamikor szabad eresz volt, és most ott élik megváltozott életüket. Egyik legrégebbi parasztbútorunk a szuszék. Ácsmunkával készül, oldaldeszkáit oszlopokba csúsztatják és zsindelyszerűen egymásba eresztik. Az oszlopok egyúttal a bútor lábai. Faragófejszével készül, keményfából, rendszerint bükkből. Valamikor igen kedvelt bútordarab volt, mivel nem lévén rajta ragasztás, kellően szellős és jól elállt benne úgy a ruhaféle mint az élelem. Sóvidéken még viszonylag sok szuszék található, de legtöbbje félretéve padláson, gabonásban és csűrökben. Ilyenre leltem Atyhában Pápai Béla padlásán, Alsósófalván Kacsó Jánosnál, amelyen a karcolt évszám 1892. A tulajdonosa siklódi ládának nevezte, mondván, hogy annak idején onnan hozták, ott csinálták ezeket. Mezei András szerint Sóváradon az 1930-as években még 30-40 ember faragta a szuszékot és Margit napkor 40 szekér is ment Medgyesre (Médias) a vásárra szuszékokkal, melyekbe 40 véka is belement. A festett bútorok közül egy pár lábon álló tálast találtam. A festett bútorok mintakincse sok esetben a reneszánsz művészetben gyökerezik. A lábon álló tálas már asztalosmunka. A század elején már mondhatni piacra készítő asztalosok láttak el a falut nemcsak tálasokkal, hanem asztallal, székkel, ággyal és kanapéval. Fábián Zsigmondnak szép festett tálasa van Felsósófalván, hasonló Pálfalvi Béláé Atyhában. Ágoston Lívia (Alsósófalva) egyszerű, kékre festett tálasa 1912-ben készült, ez már inkább konyhakredenc. A kamarásasztal azért érdemel figyelmet, mert nehéz, vaskos volta miatt állandó helyet foglal el a házban és ezáltal hatással volt és bizonyos mértékig rögzítette a bútorozási rendet. Sóvidéken eredeti kamarásasztalt nem találtam,
