Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai

1904-ben épült magtár — Ludas ÖSSZEFOGLALÓ Vajdaságban tehát rendkívül változatos formában álltak egykor a magtárak. A különálló objektumok gyökerei legtöbb esetben a XVIII. századig visszavezethetők. A XIX. században terjednek el a zsilipéit falú deszkahombárok. Ezek az épületek funkcióváltás hatására jöttek létre. A szántalpas hombárok az állattartók építményéből, pásztorkunyhókból, tejtárolókból alakultak át, a különálló gabonások szántalp nélküli változatai pedig a nagycsaládi szervezet hálókamráival hozhatók kapcsolatba. Ezek a hombárok balkáni eredetűek. Nem valószínű, hogy egyetlen népcsoport honosította volna meg őket Bácskában és Bánátban. A XX. századi újabb keletű építmények belső keletkezésűek. Létrejöttükben a gabonatermelés megnövekedése játszott szerepet. Ezek a korszerű építmények azonban sohasem szorítják ki a több évszázados tradícióval rendelkező épületeket, hanem párhuzamosan alkalmazzák őket. Az utolsó évtizedben tűnnek el a hombárok a vajdasági paraszti portákról. A búzát a termelők aratás után eladják, tehát nincs már szükség magtárra. Legújabb fejleménye falvaink népi építészetének a betonsilók építése. Ezeket is, mint egykor a gabonás raktárakat, miniatűr formában építik fel. Ritkán tárolnak bennük búzát, többnyire a szemes takarmány raktározására, illetve szárítására használják őket. Egy-egy tanyai telken Szabadka határában a korszerű siló mellett ott áll még mindig hasznosítva a fonott szántalpas hombár is.