Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai

Szlavóniában, Közép-Bánságban, Dél-Bánátban és Szerémségben gyakran egybeépítették a különálló raktárakat, amelyekben a szemtermést tárolták. Ennek fejlettebb változata, amikor ezeket emeletesre építik fel. A földszinti részét téglából vagy vályogból készítették el. Itt volt a kocsiszín, a nyári konyha, esetleg a disznóól, az emeleti részen pedig a góré és a hombár kapott helyet. A magtár lényegesen keskenyebb, mint a földszinti rész, ezért ezt kétsoros alaprajzúra készítik el. A magtárak előtt keskeny folyosó, gang húzódik. A tornácot faoszlopokkal támasztják alá, amelyeknek különösen nagy gonddal készítik el a könyökfáit és mellvédjét. A díszítéseknél fűrészelt deszkamintákat használnak, amelyeket elkészültük után legalább két színnel befestenek, sárgára és barnára, világosabb és sötétebb zöldre, esetleg a kék különböző árnyalataival. Ezeket az épületeket közvetlenül az utca frontjára is építhetik, mégpedig keskenyebb végükkel. Ha így épültek fel, akkor az utcai oromzat többnyire téglából vagy vályogból készült, és tagolt neobarokk és eklektikus jellegű díszítő elemeket alkalmaztak. Az ilyen tájolású magtárakat {kotobanje) többnyire Szerémségben használják. Dél- és Közép-Bánátban a magtárakat az utcával párhuzamosan építik fel, hogy elválasszák az első udvart a szérűskerttől. Ezeknél az épületeknél középen nagyméretű kétszárnyas kaput is alkalmaznak. Téglából készült magtárak A századfordulón a középparaszti gazdaságokban korszerű magtárakat is kezdenek építeni. Ezek elődjei a nagyobb birtokokon, majorokban álltak. Kicsinyített másukat készítették el a nagyobb tanyai gazdaságokban. Minden esetben téglából építik és cseréptetővel fedik be. Sok esetben ez a magtár volt az egyetlen épület a portán, amely szilárd anyagból épült. Egyik jellegzetes típusát Ludason találtuk meg; ezt az épületet még napjainkban is használták. 1904-ben emelték, akkor, amikor a tanyaházon is jelentős változtatásokat eszközöltek. A téglát a helyszínen égették ki. Az objektum 7,5 m hosszú ós 4,4 m szóles, s a sima falfelületek határozzák meg a homlokzatát. Az épület egyetlen dísze a téglából kialakított pilaszter és párkány. Nyeregtetejére hódfarkú cserepet raktak. A hosszanti oldalán van az egyszárnyú vasajtós bejárat. Középen vaskeretes, kibillenő ablakok vannak. Padlózatát minden bizonnyal az újabb időben betonozták ki. Az alaprajzát zsilipéit deszkafallal hat rekeszre osztották fel. A ludasi magtár a majorokban található gabonások mintájára készült el. Nemcsak alaprajzában követi ezeket, hanem homlokzati kiképzésében is. Kevésbé díszes formában több tanyán is találhatunk a ludasihoz hasonló változatokat. Felsőhegyen az egykori magtár alatt még borospince is volt. Újabb keletű építmények a ludasi portákon a fonott gerenda vázas gabonások mintájára készült téglamagtárak. Hat 30—40 cm magas téglaoszlopra betonkoszorút helyeznek, erre építik fel egy sor téglából vagy vályogból a falat. Az épület közepén van a bejárat, tetejére pedig kisméretű nyeregtető kerül. Alaprajza megegyezik a gerendavázas gabonások alaprajzával. Leginkább háromrekeszú. Ezeket a magtárakat is, akárcsak a szántalpas hombárokat, minden esetben a lakóházzal szemben állítják fel.