Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai
hozható összefüggésbe a gabonakonjunktúrával, illetve a fűrészelt deszka megjelené Svel: Szontán, Sztapárban olyan datált épületeket találtunk, melyeket 18 OQ-ban, 1847-ben, 1858-ban készítettek 23 . A fában gazdag vidéken a múlt századi alkalmazását a — korábbi hagyomány mellett — praktikus okok is segítették: tartósabbak voltak, mint a vesszőből készült változatok, nem kellett őket tapasztani, meszelni, szebben ki lehetett díszíteni. Ezek a deszkából készült magtárak nem nagyobbak, mint a vesszőből font változatai, tehát nem a nagyobb befogadótér terjesztette el ezeket. A ma is álló építmények tehát arra utalnak, hogy ilyen épületek már a múlt század első harmadában is voltak. Több fafaragó központ is volt egykor tartományunk területén. Olyan feljegyzést is olvashatunk, hogy Versecen a piacon árultak hombárokat . A Duna közelében valamelyik községben a múlt század közepén állhatott egy vagy több műhely, ahol nagyobb mennyiségben készíthettek gabonatárolókat, mert a ma is álló épületek díszítéseiből, a faragások motívumaiból, azok helyeiből egy központ meglétére következtethetünk. Egyes visszaemlékezések szerint Szontán volt több bognár, aki evvel foglalkozott, de Sztapárban is úgy tudják, hogy a faluban volt több fafaragó, aki nemcsak hombárokat, hanem tornácoszlopokat, faragott sírjeleket és út menti fakereszteket is készített díszes változatban. Az kétségtelen, hogy a Duna közelében, mindkét oldalon fejlett fafaragás volt. Baranyában is hasonlóan faragták a gangok oszlopait, mint a Dunához közel eső bácskai településeken. A díszes hombárok Bácskában viszonylag szűk területre korlátozódnak. Nemesmiliticstől keletre gyakoribbak a vesszőhombárok, a deszkaváltozatokat is egyszerűbb formában készítették el. Ezek már a századfordulón készültek. Vesszőhombárok A vesszóhombároknak két jól elkülöníthető típusa van tartományunkban: a kosárszerű vesszőhombárok és a karóvázas vesszóhom bárok. E két típust területileg is elkülöníthetjük egymástól. A kosárszerű hombárok Észak-Bácskában és Közép-Bácskában használatosak. Különösen kedveltek voltak Szabadkán és a környékbeli tanyákon. Napjainkban is a kelebiai porták jellegzetes építménye a kívül-belül betapasztott szántalpas hombár. Még a harmincas években is készítette egy helybeli kosárfonó mester. A karóvázas vesszőhombárokat Dél-Bánátban Versec környékén és Fehértemplom környékén használják 25 . Az utóbbinak előbb elkészítik akácfából a vázát. A talpfába, a szántalpakba és a folyógerendába a sarokoszlopokon kívül egy-két vízszintes karót is beépítenek, amelyet azután a fal közepén egy folyógerendával ismét megerősítenek, a közöket pedig vesszővel vízszintesen befonják. Amikor ezzel a művelettel elkészülnek, akkor az építményt kívül-belül betapasztják. Egyik oldalát azonban kívülről szabadon is hagyhatják, hogy jobban érje a levegő. A karóvázas vesszőhombároknak nyeregtetejük van. Korábban zsindelyesek voltak, ritkábban náddal vagy gyékénnyel is befedték őket 26 . 23. Saját gyűjtésem Sztapárban 1983-ban. Az 1838-ban készült hombár a Lenin utca 43-ban, az 1847-ben készült pedig a Tito marsall utca 118. sz. háznál áll. Szontán ebben az esztendőben három szántalpas épület állt még, ezeket 1858-ban állították fel. 24. MILOSEV, Milan 1982—1983. 94 06. 25. MILOSEV, Milan 1982—1983. 94. 26. MILOSEV, Milan 1982—1983. 96—97.
