Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Beszédes Valéria: A vajdasági gabonatárolók sajátosságai
A vajdasági különálló magtárak a következők: A. Szántalpas hombárok a kosárformájú vesszóhombárok b. karóvázas vesszőhombárok c. deszkából készült hombárok B. Gerendavázas gabonások a vesszőből készült gabonások b. tornácos gabonások c. tornác nélküli hosszú gabonások d. keresztboronás gabonások C. Téglából, illetve vert falból készült magtárak Szántalpas hombárok A magyar néprajzi irodalomban JANKÓ János a sokacok néprajzával foglalkozó tanulmányában tesz említést először a szántalpas hombárokról 17 . Később BELLOSICS Bálint részletesen ismerteti ezeket az építményeket. Az ó megállapításai napjainkig perdöntőnek számítanak a magyar szakirodalomban. Tanulmányában utal arra is, hogy az egykori Bács-Bodrog vármegyében nemcsak a gabonatárolók voltak szántalpakon, hanem egyéb gazdasági épületeket is készítettek így; olyan adatokra is akadt, amelyek szerint Bogyánban még a házak is egykor szántalpakon álltak. Földrajzilag is körülhatárolta a szántalpas hombárok elterjedését, és megállapította, hogy a sokacok jellegzetes gazdasági épületei, de a magyarok és bunyevácok is használják ezeket 18 . FÜZES Endre újabb tanulmányok alapján ismételten arra a következtetésre jut, hogy a sokác népesség terjeszti el ezen a tájon. BARABÁS Jenő is ezt a megállapítást fogadja el a magyar népi építészettel foglalkozó monográfiájában 19 GUNDA Béla 1941-ben írt tanulmányában a szántalpas építmények elterjedését nem köti egyetlen népcsoporthoz sem, azok dél-alföldi meglétét balkáni kapcsolatokkal magyarázza 20 . Meggyőződésem, hogy Vajdaságban nem kapcsolódik a szántalpas építmények elterjedése a sokác lakossághoz. Ugyanis az itteni adatok azt bizonyítják, hogy tartományunk egész területén megtalálhatók ezek a magtárak. Észak-Bácskában használták: Bezdánban, Kupuszinán, Sztapárban, Nemesmiliticsen, Szabadkán, Tavankúton, Györgyénben, Verusicson, Martonoson, Topolyán. A Duna menti sokác falvakban: Béregen, Monostorszegen, Bácsban, Bogyásban. Déli területekről is vannak adataink: Bácspetrócból, Bácskeresztúrból, Begecsból, Kölpényból, Hertelendifalváról, Versec környékéről, Fehértemplomból. Ez a nagy szóródás nem valószínűsíti, hogy a szigorúan zárt közösségben élő sokacok terjesztették el ezeket az épületeket 21 . A Balkánról jövő összes népesség magával hozhatta, hiszen szántalpas épületek voltak Bulgáriában, Szerbiában, Boszniában és Montenegróban. Nemcsak a pásztorkunyhók voltak szántalpakon, hanem a tejet tároló kamrák, a mfekarák is. 17. JANKÓ János 1896. 151. 18. BELLOSICS Bálint 1913. 297—300. 19. FŰZES Endre 1984. 166.; BARABÁS Jenó — GILYÉN Nándor 1987. 44—47. 20. GUNDA Béla 1941. 42. 21. Saját gyűjtesem, valamint a Vajdasági Múzeum és a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet adattárának fotóanyaga
