Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A falvak építészete - Duranci, Bela: A vajdasági népi építkezés jellegzetességei
A vajdasági népi építkezés jellegzetességei Duránci, Bela Ahogy Vajdaság etnikai térképét a sok nemzetiség jellemzi, úgy kultúrájára is a polifónia jellemző. Az állandó migráció nemcsak embereket hozott erre a vidékre, hanem kultúrákat, egymástól sokszor eltérő kultúrákat is. Ma úgy látjuk, hogy ezek a kultúrák egymást kiegészítve határozták meg mindazt, amit vajdaságinak szokás mondani. Agrártörténeti szempontból is rendkívül izgalmas ez a Duna és Tisza közé ékelődött terület. Ez az a terület, ahol a nyugati és keleti hatások találkoznak, amiben nem kis szerepe van az említett két folyónak és a valamikor igencsak jelentős, Konstantinápolyt és Bécset összekötő útnak. Az állandó migráció kifejlesztette az itt élők óvatossági érzékét is. A vajdasági állattenyésztők löszre építkeztek, leginkább a folyók és mocsarak mentén vertek tanyát, itt művelték földjeiket és tenyésztették jószágaikat, s mindig készen álltak a menekülésre. Kerülték is a gyanús karavánokat, a hadjáratokat. A sok migráció változtatta, alakította Vajdaság etnikai térképét, s ez a vidék, bár ma is egységes, több nemzetiségű közösség. Ne részletezzük a történelmet, de említsük meg, hogy Vajdaságra nagy hatással volt az egykori híres római város, Sirmium, a magyarok idejövetele és István király koronázása, ami egyben kialakította a határvonalat a nyugati katolikusok és a keleti pravoszlávok között, a törökök elől menekülő, bizánci hagyományokkal jövő szerbek betelepülése Magyarország déli részeibe stb. Egy nagy ugrással a kolonizációs törekvéseket megvalósító Habsburgoknál vagyunk már, akik véglegesen kialakítják Vajdaság egységes paraszti architektúráját, és létrehozzák e területen a máig meglévő etnikai sokszínűséget. Ezúttal nem részletezném a nemzeti kölcsönhatások megannyi változatát, következményét, érdekességét és értékét. Csupán arra vállalkozhatom, hogy bemutassak néhány olyan, most már művelődéstörténeti s ezen belül népművészeti emléket, amelyek jellegzetesek a vidékre. Célom, tehát, hogy rámutassak a vajdasági népi, azaz paraszti építkezés egynéhány jellegzetességére. Tudatában vagyok annak, hogy nem lehet teljes mértékben áttekinteni és ismertetni a nemzetek közötti kölcsönhatások minden válfaját, azok tartalmi és formai meghatározóit, de kísérletet teszek néhány jellegzetesség feltárására és értékelésére. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mennyi leleménnyel alkottak népi építészeink, s hogy ez a paraszti architektúra mennyire alá van rendelve a funkcionalitásnak, tehát rendeltetésének: esetünkben az ember életének és gazdálkodásának. Ez legjobban éppen a kezdetleges formákon mutatható ki.
