Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Beszédes Valéria: Egy Duna menti műemlék falu

Béreg „Csokor* nevű része a tény, hogy a majd száz évvel korábban Mária Terézia telepítési biztosa, COTHMANN, Béregről szólva épp ezt tartotta legfontosabbnak és részletesen beszámolt róla a császárnőnek: „Dautovától ugyanazon napon tovább utaztam Beregre, mely kamarai helység ugyancsak a Duna ága mellett van. Itt kath. rácok laknak, a talaja és nádasokra nézve Dautovával egyenlő előnyben van. Az itteni templomot találtam a legrosszabb állapotban: a lakóházak pedig annyira szorosan vannak egymás mellé építve, tűzvész esetére (amitől az Isten óvjon meg) az emberek élete is alig menthető meg, annál kevésbé a házak. Mer ekkora téren mekkorára a németek egyetlen házat szoktak építeni Béregen 8, sót 10 ház is látható, s azért el kell rendelni, hogy ezen sűrűn épült házak idővel szabályos utcaterv szerint más alakban és sorban helyeztessenek el" 6 (Kiemelés — B. V.). A szabályos utcahálózat napjainkig nem készült el. Béreg történelmi magva, a Cokot, a halmaztelepülések jellegzetes példája. Főutcája ugyan szabályos, de belőle vakutcák, zugok ágaznak le. A főutca is vakutca, mert nincs lejárata a mezőkre. A harmincöt telek kis területű, 2—300 négyzetméter telkenként. A falu legmagasabb részén alakult ki, a határán építették fel 1733-ban a templomot, ennek a helyén építettek újabb 1789-ben. A falu további fejlődése során se követte a szabályos utcahálózatot, a mai Ivo Lola Ribar utcáig, szabálytalan az utcahálózat. A halmazos alaprajzot magyarázhatjuk földrajzi tényezőkkel, a Duna árterületének a közelségével, a ligetes-erdős környezettel, az enyhén dombos földszínnel. Tény azonban az is, hogy Küllőd (Kolut) és Bezdán esetében is hasonlóak a földrajzi viszonyok, ez a két szomszédos település mégsem szabálytalan, ezek mérnöki tervek alapján készültek. Béreg esetében valószínűleg a társadalmi viszonyok is közrejátszottak, hogy a mérnököknek napjainkig nem sikerült szabályozniuk a falut. A századfordulóig ugyanis nagycsaládi szervezetben, zadrugában éltek, vagy ahogy az itteniek nevezik: za6. IVÁNYI István 1888. 20—21.