Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

Az emlékek védelme - Beszédes Valéria: A népi műemlékvédelem lehetőségei Martonoson

Bácskában a Duna mentén Béregnek ós a Tisza menti Martonosnak az alaprajza halmazos. A vajdasági műemlékvédelemben még nem honosodott meg az a gyakorlat, hogy egy-egy városrészt, falut alaprajza miatt nyilvánítsanak védetté. Nem ártana, ha ezen a lehetőségen is elgondolkodnánk. Martonoson a szerb templom körül egyetlen épület sincs, amelyet esztétikai vagy építkezéstörténeti szempontból védetté kellene nyilvánítani, de a templom körüli utcák, terecskék sajátos hangulatot adnak a falunak, s hangulatosságukon kívül természetesen tudománytörténeti értékük is van. Meggyőződésünk, hogy egy település alaprajza egy község fejlődését sokkal inkább tükrözi, mint az ott felépített házak sora Martonosnak a fentebb elemzett utcahálózata minden bizonnyal konzerválódik. A falu visszafejlődik. Tehát az utcák átformálódásától nem kell tartanunk. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy a helységnek ebben a részében milyen házakat fognak építeni, a meglevőket hogyan alakítják majd át. Tehát amikor elkészítik a falu rendezési tervét, az építkezőknek olyan feltételeket kell szabniuk, hogy az új házak megőrizzék a régi Martonos fizionómiáját. Ne építsenek itt emeletes házakat, az épületek nyeregtetősek legyenek. Azon se ártana elgondolkodni, hogy egy-egy védett faluképbe a hagyományos építőanyagokat használják fel, tehát Martonosnak ebben a részében nádtetős házakat kellene tervezni. S joggal teszik fel a kérdést ezután a tervezők: Milyen legyen a falu hagyományát magán viselő korszerű martonosi lakóház? A lakóház és a porta Erre a kérdésre a még meglevő házakból és az 1739-es térképből kapunk választ. Az természetes, hogy a faluban a házak állandóan változtak, újabb és újabb épületeket építettek a különböző korszakokban. A helységben a gyakori változást meggyorsította az állandó árvízveszély. A Tisza szabályozásáig a községet szinte kétévenként árvíz fenyegette, ezért a házak a nedvesség hatására gyorsan összedőltek. Mégis megállapíthatjuk, hogy a lakóházak alaprajza a XVIII. századtól a legújabb időkig lényegesen nem változott. Az 1739-es térkép lakóházai egysoros alaprajzúak, nyeregtetősek, valószínűleg egy, kettő, illetve három helyiségből álltak. Ezen a térképen már egy fordított ház is látható. A korábban már idézett Apró Vince úgy tartja, hogy telkén az egyik melléképület már az 1400-as években épült. Feltevését azzal támasztja alá,^ hogy a ház alapja 90 centiméter széles, nagyméretű téglák is vannak benne. Úgy gondolja, hogy az épület a falu alapítóinak egyikéé volt. Ez az épület feltehetően nem középkori maradvány, de kétségtelenül a legrégebbi épületek közé tartozik. Az utcafrontjától 20 méterre építették, ma kamrának használják, de régebben, mert ereszete is van, lakóház lehetett. Vert falú nyeregtetős épületről van szó, ma cseréppel van befedve, de korábban a héjazata zsindely volt. Az épületnek a Tisza oldalára néző végét lebonthatták, mert a falból kilóg a mestergerenda. Ez arra utal, hogy a ház homlokzata egykor a Tisza irányában volt. Apró Vince melléképületét minden bizonnyal nem a XV. században építették, korát a régészet módszereivel kellene meghatározni. A másik lakóház, amelyről bizonyosan megállapíthatjuk, hogy régi, Komjáthy András háza a Tank utca 81. szám alatt. Mestergerendájába bevésték az építés idejét, 1844. Vizsgálódásunk további alapja tehát ez az épület, mert nem sokat változtattak rajta, s belőle rekonstruálhatjuk, milyen lakóházakat építettek a múlt század közepén.