Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A falvak építészete - Harkai Imre: A bácskai ház topolyai vázlatrajzai

A bácskai ház topolyai vázlatrajzai Harkai Imre Népünk hagyományos építészetének, anyaghasználatának, díszítésének, önállóan kialakított formaérzékének, valamint az ide tartozó szerkezeti elemeknek leírásával szeretnénk képet adni lakosságunk sajátos jellegű, egyszerű részletformákkal, ritmussal, gazdag síkmegoldásokkal rendelkező élettereiről. A kutatás alatt közelről láthattuk rohanó világunk átépítési, rombolási törekvéseit. Igy városunk örvendetes építési láza kevés népi építészeti emléket hagyott érintetlenül. Érdekes idézni Bács-Bodrog vármegye monográfiájából: „Akad itt-ott, pl. a tizenkétezer lakosú Topolyán is olyan eset, hogy a község beltelkén, utcasorok közötti térségen, telke közepén áll a gazda régi, egyszerű, valószínűleg az első telepesek háztípusában épült lakása. ... a vármegye belsejében (pl. Topolyán) régibb házakon, sárral becsapkodott nádfalat (találunk). Topolyán szerkezetük, anyaguk, de a hagyomány szerint is, nagyon régi házakon ezt láthatni. ... Primitívebb tetőszerkezet, amely Topolya legrégibb, legegyszerűbb, félig földbe épült házacskáin figyelhető meg, az olyan, amelynek szelemenjét három-négy, a kis gerendákba csapolt oszlop tartja, tehát horogfái nincsenek. Az ilyen háznak még sárgerendája sincsen. A szelemenbe a ragok kampójukkal kapaszkodnak meg". Ezeket az értékes adatokat a leíró a századfordulón szerezte. Ha tudjuk, hogy az első világháborúig tartott egy felfokozott építési láz, feltételezhetjük, hogy az akkori kutató Topolyán még talált a porták belsején nagyon régi, talán a telepesek idejéből való házakat. Ezekből a félig földbe épült házakból egy sem maradt meg, a leírt tetőszerkezet ma már teljesen ismeretlen. A mezóvárosról készített 1859-es néprajzi-földrajzi leírásból megtudjuk, hogy itt az urasági épületeken és néhány jómódú lakos épületén kívül 1300 vert falú, náddal fedett lakóépület található. Ez arra enged következtetni, habár a telepítési ajánlólevélben kötelezően „sárból csinált téglákat" emlegetnek, hogy a lakóházaknak ezek az alapvető anyagaik. Vályogból az 1780-as években uradalmi épületek épülnek, tetőfedésül a nád szolgál, így a telepesek épületeire is ez került. Ezt bizonyítja a LUITS mérnök által készített határbéli rendezési térkép 1783-ban írt magyarázószövege, ahol leírja, hogy a települést alkotó 420 ház náddal fedett. De térjünk vissza az 1859-es leíráshoz. A nótárius szerint a lakóépületek egy utcai és egy udvari szobából állanak, amelyek között elhelyezkedő konyhából azok szalmával fűthetők. Leginkább egy kémény szolgál két kemencét: a lakóház füsttelenítése megoldott. A házak tűzfalukkal fordulnak az utcára. Mindez megfigyelhető az 1878-ban készült tér-