Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A malomipar emlékei - Harkai Imre: Vajdasági szélmalmok

falban a harmadik szintig emelkedett, ahol egy nyíláson a tető alá ömlött, innen pedig elfújta a szél. A malomrészben kívülről két ajtó nyílik. Hogy mikor melyiket használták, az a vitorla állásától függött. A második szinten a garat helyezkedik el a kéregben levő malomkövekkel. Emiatt nevezik ezt a szintet kőpadnak. Ebben a malomban két kopár őrölt. Itt helyezkedik el a felöntő ós a rázógarat, amelyen keresztül a gabona a kövek közé került. A kéreg oldalán a kihagyott nyíláson a dara a csatornába folyik, innen pedig a földszinten elhelyezkedő lisztesládákba. A megkopott köveket kőkiemeló szerkezettel emelik ki, és kővágó kalapácsokkal megvágják. A következő szinten csak energiaátviteli szerkezetek vannak. A harmadik szintet az itt található sebeskerék révén sebeskerékpadnak nevezik. Itt vannak az orsók, amelyek a köveket forgatják. A 3 méter átmérőjű sebeskerék elősegíti a mellette levő orsók gyors forgását. Míg a vitorlák méltóságteljesen egyet fordulnak tengelyük körül, a köveket pergető orsó tengelyének fordulatszáma ennek a sebességfokozó áttételnek a segítségével hétszeresre növekszik. A tető alatti negyedik szintet nevezik nagy kerékpadnak. Itt található a forgássíkot megváltoztató nagykerék és a nagydob. Ezen a szinten található a nagykereket övező forgókerék és rúdja, — vagyis a malom leállítására szolgáló szerkezet. A falon csúszók helyezkednek el és a rámára erősített zsindellyel fedett tetőszerkezet a kívánt vitorlaállásnak megfelelően fordulhat. A csúszóráma külső elmozdítására szolgálnak a tetőből horizontálisan kiálló, ún. mittligerendák, az azokat összekötő szárnyalak ós a középszer, mely szerkezetet együttesen fordítórúdnak nevezzük. A tető fordítását a fordítókocsi segítségével végezzük. A fordítókocsi hengerére felcsavarodó lánc maga felé húzza afordítórudat, így a vitorlák a legtöbb energiát biztosító széljárás felé fordíthatók. A nagytengely nyílásaiba akácfából készült kiskeresztág, majd hosszabb, fenyőfából készült nagykeresztág kerül. Erre kapcsolják csavaros szorítópántokkal a lécezett felületű vitorlákat a vitoriaszárral A vitorlaszár mellett vetődeszkasor található, amely szélfelvételre alkalmas. Nagyon erős szél esetén a léchálós szárnyakra feszülő sárgavásznat összecsavarják, és csak a vetődeszkával működtetik a szélmalmot. A forgókerók rúdja a zsindelytető egyik elemén, az ún. macskalyukon keresztül bukik ki. Erőteljes húzással a fogókerék rúdját a súlyokkal leengedjük, a fogaskerék a nagykerékre vagy sebeskerékre tapad, és leállítja a szélmalmot. A szélmalmot a topolyai Lakásgazdálkodási Önigazgatási Érdekközösség 1972-ben megvásárolta. Községi határozattal a Zitokombinat Malomipari Munkaszervezet patronálása alá helyezték, mely munkaszervezet gondoskodott áttelepítéséről. A szélmalom mint malomipari múzeum 1986-ban műemlékeink sorába lépett. A topolyai példa a műemlékvédelem és a társult munka bevonásának kölcsönös érdekeit bizonyítja.