Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
és a határ művelése alatt álló részének legeltetési szolgalom alóli mentessége..." Térkép hiányában egy 1826-ban készült kimutatás 36 alapján mutatjuk be a határhasználatot. Topolya határa az emusici pusztával együtt 32 773 holdat tesz ki. Ebből az uraságnak 8168 hold szántóföldje (a teljes emusici puszta és kb. 400 hold a topolyai határból) ós 50 hold vizenyős területe van. Az 5955 lelket számláló község 1008 családja 839 házban él és 304 sessiót bérel. A jobbágyok 11 843 holdat szántóföldként használnak, 4918 holdat legelóként, 296 holdat szólóként, és 7205 holdat rétként. Számunkra nagyon fontos a rétek meghatározása. A leírás szerint a belsőséghez tartozó szállások földterülete az előbb említett, 7205 holdat kitevő rétek területével egyenlő. A rétek feltörésének, vagyis a szállásépületek kijelölésének kontinuitását jelzi ez az 1826-os adat, amely a réteket Topolyához tartozó szállások helyeként tünteti fel. Az 1857-ben készült térkép ezeket a réteket már a Zöldhalom határrész szántóföldjeiként jelzi. Az 1826-os kimutatás is jelzi a rétek és legelők nagymértékű feltörését. Az 1857-ben készült térkép a szántóföldek egy részét északkeleti irányban, Kölesföldek név alatt tünteti fel. A délkeleti legelő és rét helyén a Zöldhalom és Csengettyűs határrészek szántóföldjei vannak. A Kishegyes felé eső közlegeló szántóföldjei a Csengettyűs határrészhez tartoznak. A búzakonjunktúra rányomta bélyegét a termőterületek használatára. Érdekes adatunk van 1859-ból egy néprajzi-földrajzi leírás kiegészítő mellékletéből 37 : Topolya község nem rendelkezik ugar földekkel sem kultivált rétekkel, mivel az itteni paraszt annyira szorgalmas a földművelésben, hogy nem hagyott sem ugarföldeket sem réteket... A mezei gabonák közül búzát, árpát és kukoricát, valamint az állatok számára zabot és herét vet". A legelők egy részének és a rétek felszántása következtében csökken a juhtenyésztés és a sertéstenyésztés, csak helyi szükségletre tenyésztik. Ugyanakkor nagyobbodik a termőföldek területe. Az 1826-ban jegyzett 11 843 holddal szemben 1860-ban a mezóvárosnak 18 961 hold szántóföldje van. A valamikori nagy kiterjedésű rétek ós legelók közül a réteket szántóföldekké alakították, míg a várostól északra és a Krivaja patak mentén húzódó közlegeló felére csökkent. A közlegeló a városhoz közel helyezkedett el, de a nagy határú mezóváros távoli szántóföldjei maguk után vonták a tanyásodást. Még az 1878-as térkép is 13 istállót jelöl a gazdák földjein. De első ízben jelöli a szállások pontos számát is (3. táblázat). A térkép először mutatja be a tanyák nagymértékű szóródását is. Tanyáját a gazda földterülete közepén építi meg, ritkábban az út mellé és ekkor füves résszel, ún. gyöppel kapcsolja az úthoz. A topolyai határban a jellegzetes zentai sortanyákkal vagy a zombori bokortanyákkal ellentétben a tanyák elszórtan helyezkednek el. Ugyanez a térkép mutatja be először a szállások határbeli elhelyezését is. A várostól keletre és délre 8-11 km-es körzetben vannak a legtávolabbi határpontok. Az első szállásgyűrű kb. 4 km-re húzódik a várostól. Igazoltnak tartjuk ERDEI Ferenc 38 megállapítását, amikor 5 km-re határozta meg azt a sugarat, ameddig a városból végzett határművelés még gazdaságos. Az 1771-es térképen a Csengettyűs határsávjának egy részét kivéve, a várostól kb. 4-5 km-es körzetben húzódnak a szántóföldek, tehát naponként megjárható 39 távolságra vannak. A távoli pontokon a közlegelók terülnek el, 36. Szabadkai Történelmi Levéltár, Térképtár 3.3.3.1. 37. Ettviographiech-topgraphische Beschreibung des Markt-Ortes Topolya, 1859. július 24. Szabadkai Történelmi Levéltár 38. ERDEI Ferenc 1974. 100. 39. GYÖRFFY István 1963. 49.
