Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Harkai Imre: A topolyai szállások
a városi házban halnak meg. Ez szépen követhető, mivel 1790-től a halotti anyakönyvekben az elhalálozás helyét írják be. Ezt bizonyítják a házassági anyakönyvek is. A Topolyához tartozó emusici pusztáról csak 1811-ben jegyzik az első házasságot, majd 1813-ban három, 1814-ben öt házasságot jegyeznek, hogy ezután fokozatosan szaporodjon a házasulok száma. Mivel a puszta 1800-tól bárói birtok lesz, a házasságot kötött emberek az emusici majorságban laknak és dolgoznak. A majorban 1817-ben 11 csecsemő születik, 1818-ban 10 csecsemő stb. Ezen a pusztán szállások nem voltak, mivel teljes területét báró Kray Pál kapta el földesúri birtokként. A számunkra fontos bejegyzések a születési anyakönyvek 1833. évi adatai, amelyek zentai, moholyi szállásokról, vagyis a zentai és moholyi határ felé eső, de Topolyához tartozó szállásokról jelzik az újszülötteket. 1848-ban 8 csecsemő születik a topolyai szállásokon. Ekkor már lehetséges az egész évi kinnlakás, s vannak olyan szállásiak is, akiknek nincs városi házuk. Ennek bizonyítéka az első térkép 1878-ból 34 , amely 53 szelvényével részletesen ismerteti a topolyai szállásokat. A térkép alapján végzett kimutatás azt bizonyítja, hogy a topolyai határban talált 172 szállástulajdonos közül 22-nek nincsen a városban háza. Tehát ezek a gazdák földdel és szállással rendelkeznek és egész évben tanyájukon laknak. Ugyanakkor bizonyítja azt is, hogy Topolya még a XIX. század harmadik harmadában is a kinti agrárnépesség lakóterülete. Topolya mint földesúri birtok Topolya kamarai falu 1800-ban királyi adományként báró Kray Pál birtokává válik. Ezután a Kray család, majd 1852-tól a gróf Zichy család nyomja rá bélyegét a mezőváros életére. Báró Kray Topolyával megkapja az emusici pusztát, így a határhasználat is módosul. Fia, Ferenc kérelmére Topolya 1806ban megkapja a mezővárosi oklevelet 3 országos vásár megtartásának jogával. Fejlődésnek indul a kézműipar, a céhek 1815-ben kapnak privilégiumot. A belsőség továbbra is a jellegzetes kétbeítelkes felosztással szerveződik. A lakosság szaporodása s az öröklés miatt azonban a szérűskerteket lassan kezdik beépíteni. A szérűskertek beépülése a népesség növekedésének a következménye. Öröklésnél, ha az egyik családtag kapta a belső házat földdel, a másik a szérűskertet földdel, akkor az utóbbi a szérűskertre épített házzal megoldotta a lakó/gazdálkodó telket, mivel azt a teleknagyság megengedte. Az első esetben azonban az örökölt ház olyan kis telken volt, hogy nem tette lehetővé a gazdálkodást. Új tulajdonosok ekkor a gazdasági udvart szállásépítéssel oldhatták meg. A szérűskertek az 1878-as térkép tükrében a XIX. század utolsó éveire beépültek. A kertes város belső telkeinek osztódása a telkek egyenlőtlen nagysága, rendeltetése és kiépítettsége miatt kihatással volt a határban történő szállásépítkezésre. A fő ok azonban a határban foganatosított gazdálkodás volt. A tanyás gazdálkodás kialakulásának feltételei BALOGH István 35 meghatározása szerint a következők: „...nagy kiterjedésű határ, a jobbágybirtoklásnál szabadabb mezővárosi birtok- és tulajdonjog, a földesúri és jobbágyföldek elkülönített volta, a szántóföldi területnek a legelótól való területi elválasztása 34. Topolya adóközsóg birtokrészletének vázlata. Felvételezte MaJy Nándor mérnök, 1876. Topolyai Kataszteri Hivatal 35. BALOGH István 1872. 436.
