Balassa M. Iván szerk.: A Vajdaság népi építészete (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
A szállások építészete - Beszédes Valéria: Adatok a szabadkai tanyák kialakulásához
Adatok a szabadkai tanyák kialakulásához Beszédes Valéria A tanyák történelmi gyökerei a XV. századig nyúlnak vissza. Kezdetben a jószágtelelő téli szállásokon gyűjtötték össze azt a takarmánymennyiséget, amely az állatok részére a téli hónapokban elegendőnek látszott. Itt télen át csak a férfiak tartózkodtak. A tanyát a gazdasági szükségszerűség hozta létre és fejlesztette tovább. Idők folyamán a legelő fokozatos feltörésével, az egyéni földtulajdon kialakulásával a tanya általános mezőgazdasági központtá vált. Kora tavasztól késő őszig kint tartózkodott az egész család, hogy az éppen esedékes munkát közvetlen közelből tudja végezni, és a sok közlekedés ne rabolja el az idejét. Később már a fiatalok egész évben kint laktak, az öregek viszont a városi vagy falusi otthonukban éltek. Egyes esetekben már olyan családok is akadtak, amelyeknek a tanya nyújtott állandó lakást és összeköttetése az anyatelepüléssel csökkent 1 . A tanyás település mindig valamilyen zárt település tartozéka így van ez a szabadkai tanyákkal is. Az alábbiakban kialakulásuk néhány vonását próbáljuk számba venni a XIX. század első évtizedéig. ERDEI Ferenc a szabadkai tanyákat különleges tanyáknak tartotta, soros falvaknak, melyeknek kevés kapcsolata van a várossal, mert megtelepültek a lakói 2 . A szabadkai tanyák kialakulásukkor — véleményünk szerint — állandóan lakottak voltak, tehát a várost körülvevő tizenkét pusztának nemcsak ideiglenes lakói voltak, hanem olyanok is, akik egész életüket a pusztákon töltötték. Nézetünket azokkal az adatokkal szándékozunk alátámasztani, melyeket IVÁNYI István városmonográfiájában feldolgozott, valamint a Szabadkai Történelmi Levéltár (SZTL) térképgyűjteményében találtunk. A várost körülvevő puszták állapotáról a XVI. századtól — igaz, nem folyamatosan — vannak adataink. Ezekből kitűnik, hogy a puszták lakottak voltak: 3 1580-ban és 1590-ben Novi Bajmokon 21, Nagyfényen 15, illetve 25, Györgyénben 17, illetve 26, Kelebián 18, illetve 57, Ludason 29, Sebesicsen 13, illetve 26, Tavankuton 16, illetve 23, Verusicson 25, illetve 39 ház volt. A fenti összeírás szerint egyes helységek lakóinak száma tíz év alatt még gyarapodott is. Bajmok és Ludas hiányzik az 1590-i összeírásból. Ez a lakatlanság rövid ideig tartott, mert az 1687-től származó adókivetésben Ludason 200, Bajmokon 200 ház volt. Az összeírásban ismét felsorolják a pusztákat; 1. BALASSA Iván — ORTUTAY Gyula 1979. 113—114. 2. ERDEI Ferenc 1976. 230—231. 3. IVÁNYI István 1886—1892. I. 69—70.
