Zentai Tünde: Domus Rusticae Baranyienses: A baranyai parasztházak változása a 18. század végén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Baranya megye természeti, politikai, helyrajzi leírása 1785-1786-ban

zadban, sőt annak második felében is számos lakott talpasházat találhattunk. 1 A Magyar Néprajzi Atlasz talpas-vázas sövényfalú (és karókőzös) házakat örökített meg Drávagárdonyban, Drávaszentesen, Kálmáncsán, Rinyaszentkirályon, Somogyudvarhelyen, Szilvásszentmártonban, Kutason és Göllén. Ezekről a területekről az 1960-70-es években talpasházakat telepítettek át az országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Szentendrére és a Zselicben lévő szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménybe. Somogy megyében nagyobb mértékben csak a 19. század közepén hódít teret a vertfal. Erről CSORBA József 1857-ben így ír: „... sok helyen alapzatnak négy erős kifaragott tölgyfa van összeállítva, mellyből ugyan, a' négy falgeredákig karók rakatnak ritkábban vagy sűrűbben, azután jön vastagabbacska vesszőkből készült fonás, mellyet gyúrt sárral betapasztanak. Némelly helyen az alapzat téglából van 's reá jön a tömés; sokhelyen van amaz, igen tartós, sok szalmával kevert, 's taposott fecske-rakás. A belső-somogyi Kisbajomban 1860 körül kezdenek vertfalat és téglaalapú házakat készíteni. De ekkortájt még egyes kisebb, elhanyagoltabb uradalmakban, mint például 1867-ben a vaskaszentmártoni apátságéban, kocsma, cselédház és kovácslak egyaránt fa talpakra épült fonás. A Kaposvár közelében lévő kaposszentbenedeki uradalom 16 lakóépülete közül az 1830-as években hét „talpra sövényezett oldalakkar készüjt .paraszti munka", négy tömés, egy sár, egy fecskerakás és három téglafalú. A18. századi Somogyban viszont még annyira általános a faépítkezés, hogy az I. katonai fölmérés mellékleteként készült „Országleírás" 1785-ben mindössze 16 településen jegyez föl „szilárd, jól megépített vagy masszív" házat a templomokon, paplakokon, kocsmákon, nemesi udvarházakon és majorsági épületeken kívül. Szilárdfalú iskola pedig egyetlenegy sincs ekkor a megyében. PADÁNYI Bíró Márton 1747-es egyházlátogatási jegyzőkönyvéből az derül ki, hogy Somogyvárott ekkoriban még boronából építettek plébániaházat, nem is beszélve a sárral tapasztott sövény- és fatemplomokról. Vannak azonban a megyének olyan területei, ahol már a 18. században számolhatunk főkJfalú építkezéssel. KNÉZY Judit szerint a külső-somogyi szegényebb nemeseknél már alkalmazhatták a vertfalat.

1 VAJKAI Aurél a Balaton déli partvidékén a földet és sarat találta „természetes építőanyagnak", fecskerakás, tömés és vályog alakjában. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy Lellén már 1720-ban tőmésfalú templom állott. A19-20. század fordulójáról a Magyar Néprajzi Atlasz végig a Balaton mentén és Külső-Somogyban csak tömött és vályogfalú házakat rögzít. A sövényfalú lakásnak már csak az emléke él. Végezetül megállapíthatjuk, hogy Baranya megye parasztháza a 18. század második felében átmeneti helyet foglal el a Dunántúl népi építkezésében. Abban a középső sávban helyezkedik el, ahol az alföldi jellegű földfalú, szabadkéményes, központi bejáratú ház és a délnyugati faszerkezetű, több-bejáratos, füstös141 ÉBNER Sándor 1931.; SEEMAYER Vilmos 1933.; KISS Tibor 1943.; KNÉZY Judit 1974.; saját helyszíni gyűjtéseink stb. 142 ZENTAI Tünde 1980. 91-94.; L. SZABÓ Tünde 1982. lapszám nélkül. 1*3 CSORBA Józset 1857. 87. 144 KNÉZY Judit 1974. 50. 145 BmL A lakócsai uradalom iratai 1820-1889. 14. doboz. 146 BmL. A (kapóstól) Szentbenedeki uradalom jövedelmeinek, ingatlanjainak összeírása. A pécsváradi uradalom iratai. É. n. (1830-as évek). w DO BAI András 1983. 89-161. '« HORVÁTH József 1975. 235-243. 149 KNÉZY Judit 1972. 531. 150 VAJ KAI Aurél 1964. 159. 151 Kutatópontjai: Kéthely, Ordacsehi, Bálványos, Som, Osztopán, BOROSS Marietta, HEGYI Imre, VAJKAI Zsófia, ZENTAI János gyűjtései., JANKÓ János 1902. 185. skk., sgy. 1988-ban Bálványoson.