Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
GAZDASÁGI ÉPÍTMÉNYEK
tekre engednek következtetni. Anarcson a szulápra épült zsindelyfedelű aszalót 100 frt 40 xr-ra becsülték, s Bogáton és Szakolyban is zsindelyes építményt vettek fel a listára. Komoron két aszalót is összeírtak: közülük az egyik nádfede/ű volt és bizonyára a gyümölcs kiterítésére szolgáló lészkák is voltak benne; a másik a Tisza melletti Gárdonkertben állt s kétfelé nyíló dupla ajtóval bírt. Ugyancsak kertben, mégpedig Kislétán a szilváskertben, Szakolyban a gyümölcsöskertben írtak össze hasonló épületeket. Legkisebb értékűre — 5 frt-ra — az őrmezei Hatzák Mihály tulajdonában lévő aszalót becsülték; ez bizonyára kezdetlegesebb megoldású lehetett, mint a fentebb tárgyalt birtokosok épületei. MÉHESEK TAKÁTS Sándor kitűnő munkájából tudjuk, hogy a XVI—XVII. századi Magyarország méhtartása és mézfogyasztása igen nagyméretű volt, s mind a nemesség, mind a köznép majdnem mindenütt cukor helyett használta a mézet 120 . A méz mellett a viasz is fontos kiviteli cikke volt a korabeli magyar kereskedőknek — s bár a szaporulat dézsmaköteles volt — a házi szükségletre folytatott méhészet évszázadokon keresztül fontos kiegészítő foglalkozása maradta parasztembereknek. A Szabolcs megyével szomszédos területek (Szatmár 121 , a Bodrogköz 122 és a Nagykunság 123 ) méhészetével több tanulmány foglalkozott ezideig; ezek szerzői munkáikban feldolgozták a történeti anyagot is, így itt lehetőségünk van a hasonlóságok ill. az eltérések bemutatására. A múlt század 40-es éveinek Szabolcs megyéjében igen sok helyen összeírtak méheseket, ám ezek száma egy—egy településen ritkán érte el a tízet. Ez nem jelenti azt, hogy csupán ennyien tartottak méhet, hanem azt, hogy ennyi gazdának volt olyan építménye, melyben méheket tartott. Az általunk feldolgozott összeírásban a méhcsaládokat nem sorolták fel, mivel a biztosítás csupán az építményekre terjedt ki. Ennek ellenére mégis vannak olyan adatok, ahol a lajstromban csak méhek szerepelnek, hozzájuk tartozó méhest nem írtak össze (Bogdányban Nemes Antalnál „mag méh 8 kassal", de Keresztúton és Tiszalökön is összeírtak néhány kas méhet, amely mellett nem szerepelt méhes is), így feltételezésünk szerint ezeken a helyeken nem is voltak ilyen építmények. Területünkön a méhek tartására szolgáló építményeket leggyakrabban méhes néven írták össze, ám 16 településen ill. a hozzájuk tartozó pusztákon a kelence név (valamint ennek változatai: kölöncz, keientz, keléntz) is előfordult (lásd a 13.sz. térképet!). A néprajzi szakirodalom egy részében a kelence csupán a négyzet alaprajzú, kerített méhes neveként szerepelt 124 , bár — mint SZABADFALVI József is megjegyezte — a szatmáriak, ahonnan az ilyen típusú méheseket leírták, maguk nem így nevezték 120 TAKÁTS S. 1961/b. 199. 121 SZABADFALVI J. 1956., GUNDA B. 1984.85-86. 122 BALASSA M. I. 1971. 123 SZILÁGYI M. 1966. 124 SZABADFALVI J. 1956., GUNDA B. 1984.
