Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
BEVEZETÉS
kötelezzék." Az e pontban foglaltak szerint a jobbágyi—paraszti épületek mindenképpen felkerültek a listákra, s legtöbb helyen a nemesi fundus építményeit is számbavették. Ellenőrzésként az 1828-ban megjelent Ludovicus NAGY—féle Notitia Hungáriáé 4 . . . lakóházadatait és az 1877-es Helységnévtárban közölt lakóház-számadatokat vettük figyelembe 5 ; ahol igen nagy volt a különbség a Ludovicus NAGY—féle adatok és a feldolgozott lista adatai között, ott feltételezésünk szerint az esetek többségében a nemesek nagy része nem vetette alá magát az összeírásnak. (Nyírbogdányban pl. több nemesnél a név után üresen hagyták az épületek helyét, vagy megjegyezték, hogy ,,Nemes Sós Mihályné ellent állott az becsülésbe piszkolódassal." Ajakon panaszolta az elöljáróság, hogy ,,ezen betset is nagy veszekedések között tehették, mert a lakosok a fizetőstül félvén vagyonaikat minél kevesebbre akarták becsültetni, s csak oly gazdák, 's Urak épületei jöttek rendes becs alá, kik a Kármentesítő Intézet jótékonysága felől meg voltak győződve".) A fenti megjegyzések ellenére úgy véljük, hogy a rendelkezésünkre álló adatok elégségesek ahhoz, hogy az adott időszakra vonatkozóan jó keresztmetszetet kapjunk Szabolcs megye népi építkezésének állapotáról, néhány épületfajtánál ill. az egyes épületek bizonyos szerkezeti elemeinél számszerűen és egymáshoz viszonyított arányaik tekintetében összehasonlítást végezhessünk a jobbágyi—paraszti, valamint a nemesi épületek között. Az időszak azért is igen jelentős, mivel forrásaink zöme a jobbágyfelszabadítás előestéjéről származik, s éppen azt az állapotot tükrözi, amikor még nem történt meg a jobbágyfelszabadítás eredményeképpen a hagyományos, több évszázad alatt kialakult társadalmi rendszer felbomlása. Az összeírásban tükröződő állapot a korábbi korszakokra is vonatkoztatható (természetesen a szokásos fenntartásokkal és forráskritikával) annak veszélye nélkül, ami a mai néprajzi kutatásokat az utóbbi évszázad felgyorsult társadalmi mobilitása miatt igen sokszor tévútra viszi: az 1840-es években létezett és fennálló épületek, az azokhoz felhasznált anyagok, az alkalmazott építési technika egy több évszázados lassú fejlődés eredménye, tehát nem különbözött lényegesen egymástól a XVIII. század elejének és a XIX. század közepének építőgyakorlata. Ezt bizton állíthatjuk annak ismeretében, hogy tudjuk: a jobbágyi—paraszti építkezés alapanyagát szolgáltató és az azt meghatározó természeti környezet igen keveset változott a XIX. század közepéig. Éppen a múlt század második fele az az időszak, amely e környezet megváltoztatásával a társadalmi és a gazdasági viszonyokban bekövetkezett hatalmas méretű s jelentőségű átalakulással felbomlasztotta ezt a hagyományos rendszert, és az addigi viszonylag lassan és nagyobb zökkenők nélkül funkcionáló rendszert egy jóval dinamikusabb folyamat váltotta fel. A társadalmi rétegződés szerinti épületvizsgálatok során nem hagyható figyelmen kívül, hogy Szabolcs megye egyike volt azon megyéknek, ahol igen magas volt a nemesség aránya: a XVIII. század végi összeírások szerint a megye társadalmának közel 13%-a volt nemes 6 . Ezek egy része olyan taksás, armalista és kuriális nemes volt, hogy élvezte ugyan a rendi hovatartozás előnyeit, de hétköznapja és jövedelme jóformán semmiben sem különbözött a parasztokétól 7 . Ennek a legkisebb vagyonnal vagy azzal egyáltalán nem rendelkező nemesi rétegnek az aránya az egész nemességen belül a XVIII. század 4 NAGY L. 1828. 5 Magyarország helységeinek... 1877. 6 TAKÁCS P. 1985.71. 7 TAKÁCS P. 1985. 77.
