Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
ros) vagy L formára, L módjára épült házakat (Dada, Kékese, Keresztút, Nagykálló, Üjfehértó), de Kércsen U formára épült cselédházat, Oroson T forma házat és istállót is számbavettek 51 . Arra is van adatunk, hogy az eredetileg hosszában tagolódott épületet L alakban toldották meg, pl. Kékesén egy nemesi „lakóház ... nagyobbra, azaz: az útmentén 8 és 1/2 öl hosszúra, 3 öl szélesre, és abbul Délnek kiágazó Ell formára 8 öl 4 láb hosszúságú és 4 öl 5 láb szélességre építtetvén, 's mivel ágos és patsitra építetett a falja, az egész épület betsültetett 2025 frt-ra". Az alaprajzi tagolódás szempontjából jelentős a tornácok lakóépületeken való megjelenése. Elterjedésükre vonatkozóan sokkal több adat áll rendelkezésünkre, mint az imént említett kérdéscsoportnál. Az általunk feldolgozott források szerint szórványosan a megye valamennyi körzetében összeírtak tornácos vagy ámbitusos lakóházakat (utóbbi néven Gemzsén, Lúgoson, Szentmihályon és Zalkodon), de ezek legtöbbször nemesek udvarházai, kastélyai, nagyobb birtokosok tanyái, uradalmak cselédházai, tisztségviselőik, fogadott mestereik házai voltak. A csárdákon, kocsmákon a legtöbb helyen találtak tornácokat. Néha a tornácokat nem is jegyezték fel, csupán közvetett úton jutottunk a rájuk vonatkozó adatokhoz, így Keresztúton és Mihálydiban is a tornácban lévő gabonás hombárokról, szuszé kokról esett szó. Az adatok elemzése azt mutatja, hogy néhány helységben nagyobb számban fordultak elő tornácos lakóházak. A tornácok építésének szokása — úgy tűnik — a Rétközben ill. annak peremén fekvő pár településen főleg az ottani nemességnél mutatható ki 52 . A bogdányi nemesek közül minden ötödik tornácos házban lakott, s a zsidó haszonbérlőkön kívül még 4 adófizetőnél írtak össze tornácos lakóházat (a településen egyébként összesen 21 tornácos épületet jegyeztek fel). Gáván a nemesek 35%-a lakott tornácos házakban, míg a nem nemeseknél csak 10 tornácos épületet említettek (7,5%) Gégényben és Kéken is 7% körüli volt a tornácos házak aránya, ami ugyan nem nagy, de a tendenciát mégis jól jelzi. Szintén ezt érzékelteti a már többször említett ibrányi adat: az 1843-ban készült összeírásban egyetlen tornácos házat sem említettek, 1846ban azonban az időközben épült új házak között háromnál tornácot is feljegyeztek. Több helyen is új építésű házaknál jeleztek tornácokat, s ez arra mutat, hogy azok ez idő tájban kezdtek nagyobb mértékben terjedni területünk ezen részein. Kevés adatunk vonatkozik arra, hogy a tornác a ház melyik része előtt húzódott: Rakamazon 5 épületnél jegyeztek fel tornácot, ebből egynek az eleje oszlopokon állt. Szentmihályon egy feljegyzés arról tudósít, hogy az egyik ház elején lévő ámbitus 10 culápon nyugodott, és Tason is egy „elöl végig tornátzos" lakóházról értesülünk; Cserepeskenézen a ház szélességébe a tornácot és hátul azeszterháx (ereszt) is beszámították. Mindezen adatok az udvari homlokzat előtt lévő tornácokat sejtetik, a Bogdányban összeírt „egéssz körül Tornátz ágasokra" megfogalmazás azonban 3 oldalra épített tornácra vonatkozhat. Az adatok közül többnél is szerepel, hogy a tornácoszlopok alatt talpak, tölgyfa talpgerendák voltak. Maguk a tornácoszlopok [ágasok, culápok, tornácfák) legtöbbször tölgyfából készültek (Cserepeskenézen ,,a' közepe gömbölyűre volt mettzve"), de öszszeírtak fenyőből készített tornácfákat is. Három településen azt is feljegyezték, hogy a tornácnak deszkái voltak (Bogdányban „egy most készült ujj tornácz deszkázva"), 51 A „görbe" házra vonatkozóan lásd NYÁRÁDY M. 1935.53. Ez ellentétes KISS Lajos azon megfigyelésével, hogy a tornácok a Rétközben jóval később jelentek meg (KISS L. 1930. 9.).
