Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
jelentkező különbségeket inkább a pénzbeni lehetőségek, semmint az adott tetőfedő anyagok adták. Összeírásunkban a tetőhéjazatok anyagáról rendelkezünk a legrészletesebb feljegyzésekkel, hiszen ezek voltak az épületek leginkább éghető, igya legveszélyeztetettebb részei. 63 településről vannak olyan adataink, ahol lehetőségünk nyílt a tetőhéjazat anyagának százalékos kiszámítására. Ebből 9 településen csak az adófizetők, 8ban csak a nemesek házait értékelhettük az összeírás hiányos volta miatt. 24 településen a nemesek ill. a nem nemesek lakóházainak tetőhéjazatát is összevethettük annak érdekében, hogy az eltéréseket vagy azonosságokat kimutathassuk. Térképen ábrázolva a grafikonokat (lásd a 2.sz. ábrát!) néhány érdekesség rögtön szembetűnik: elsőként az, hogy lakóházakat minden településen fedtek náddal. Ennek aránya igen változó volt: 6,4%-tól 99,5%-ig terjedt (lásd a 6.sz. táblázatot!). Az összes lakóház közül, amelynek megadták ezt az adatát, több mint 61%-ot nádtető borított. Eltérések a megye egyes területein azért voltak: legnagyobb arányban az északi részen fekvő rétközi községek (Beszterec, Búj, Gáva), valamint a megye északnyugati, Tisza melletti sávjában elterülő nyíri mezőségi települések (Büd, Tiszadada, Tiszadob) lakóházait fedték náddal. A megye déli, a Sárréthez közeli részén fekvő Földesről megjegyezték a felméréskor, hogy „cseréppel épült Ház csupán a' 2 szám alatti Kállay Jánosné, és a' 12'^ szám alatti T. Csapó Lászlóé, a' többi épületek mind náddal fedettek." A szintén közeli Püspökladányról az összeírás nem közöl értékelhető adatokat, ám a szakirodalomból arra következtethetünk, hogy a nádtetők aránya e településen ez időben igen jelentős lehetett 43 . A Nyírség középső részén fekvő Gyulajon és Kislétán szintén 90% körüli volt a nádtető aránya, ami az e növénynek kedvező talajadottságokkal magyarázható. Ám náddal nemcsak ott fedtek épületeket, ahol az termett, hanem távolabbról is szállítottak belőle tetőfedéshez. Igen kedvelt volt a Nyírségben a rétközi nád (mint ahogy arról KISS Lajos is írt több munkájában 44 ), amely jobb minőségű volt a helyben termettnél; vannak adataink Nagyhalászból Keresztútra, Vasmegyerről Túrára, de a nyírségi Geszterédről a szintén nyírségi Balkányba szállított nádról is. A nád ára a becsértékek szerint 2 frt és 7 frt 50 xr között mozgott a nád minőségétől és a szállítás távolságától, az esetleges vámoktól függően (az ár 100 kévére értendő) 45 . A 63 település közül 39-ben volt 50% vagy efölötti a náddal borított lakóházak aránya, ami e tetőfedő anyag domináns voltát mutatja. A múlt század harmadik harmadától megindult népszámlálások lakóházakra vonatkozó adatai nem különítették el a szalma- és a nádtetőket, nem is szólva a szalmaés a szintén ebből az alapanyagból, ám eltérő technikával készült zsúptetők adatait. Összeírásunk alapján erre a finomításra is lehetőségünk nyílt. A térkép és a táblázat adataiból kitűnik, hogy a szalmát főként a megye keleti—délkeleti részein használták előszeretettel a lakóházak fedésére, bár a Nyírség középső részén fekvő Kiskállóban több mint 3/4, Kállósemjén és Mihálydi községekben pedig 1/3 volt az ezzel az anyaggal borított háztetők aránya. Nem tudjuk, hogy az e területektől nagyobb távolságra lévő Tímáron összeírt 37% szalmatető a kamarai birtokra a XVIII. században betelepült rutének korábbi építőgyakorlatának maradványa-e, vagy pedig bizonyos talaj43 DÁM L. 1975. 71. 44 KISS L. 1954., KISS L. 1930., KISS L. 1961. 45 Bővebben lásd: PÁLL I. 1984/b., PÁLL I. 1986/c. és CSERI M. 1986.
