Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
Forrásaink a tetőlécekre vonatkozóan is tartalmaznak adatot. Sok helyen összeírták, hogy hány szál léc volt a tetőszerkezetre felszegezve, de a megégett épületeknél csak ritkán becsülték fel azok árát is. Legtöbb esetben fenyőfalécet jegyeztek fel, de ezek az adatok — valószínű, hogy csak véletlenül — mind nemesek, haszonbérlők épületein voltak (Balkány, Szabolcs, Lúgos, Petneháza). A Lúgoshoz tartozó gúti csárda tetején 60 szál fenyőlécet írtak össze, melynek párja 30 xr-t ért, de ugyanitt 150 szál ,,erdeji létz" is szerepelt a listán 12 xr-jával. Ez utóbbiról úgy véljük, hogy a fűrészelt fenyőléctől való megkülönböztetés miatt használt terminológiáról van szó, s a helyből beszerzett anyagot jelölték vele. Ezt támasztja alá egy székelyföldi adat, ahol a szalma alá való lécezés jegenye vagy gyertyánfából faragott erdei léccel történt 42 . A lugosi nagy vendégfogadón összeírt 950 szál máramarosi léc annak származási helyére utal. Vannak adataink nyárfából készült lécekre is. Sápon a paplak, Szabolcson egy nemesi tulajdonú, ám taxásnak kiadott házon volt ilyen lécezés. Kislétán egy adófizető házán 60 szál égerfa léc égett oda, melynek párját 20 xr-ra becsülték. A Nyíregyházához tartozó Nagycserkeszen egy molnárházról jegyezték fel, hogy ,,a fedőlék alatt fűrészelt létzek" vannak. Ez az egyetlen olyan adatunk, amely a lécek készítésének technikájához ad támpontot. A szarufákat felső harmadukban összekötő kis keresztgerendákra is találunk feljegyzéseket, igaz, csak elenyésző számban: Balkányban egy lakóháznál 11 bokor szarufát a /röfese/rkel együtt vettek számba, Kislétán pedig 4 szál kakas ülőt írtak össze, melynek párja 2 frt 30 xr-t ért. TETŐHÉJAZAT A néprajzi szakirodalomban közismert, hogy az épületek fedéséhez túlnyomó részben a helyben található anyagokat használták fel. Természetesen ez alól is volt kivétel, különösen ott, ahol a közelben szállításra alkalmas folyók voltak, melyeken viszonylag olcsón lehetett fazsindelyt nagyobb távolságokra eljuttatni. Az ily módon más területekre került fedőanyag azonban nem bírt olyan jelentőséggel, hogy megváltoztatta volna az adott tájegység tetőfedési szokásait, különösen a korábbi időszakokban. A jobbágyi—paraszti építőgyakorlatban Szabolcs megyében legtöbb esetben a közvetlen környezetben élő növények szolgáltak tetőfedő anyagul. A talajadottságoktól függően alakult a megye különböző területein a felhasznált növények egymáshoz viszonyított aránya, ám az egyes települések nemesi ill. jobbágyi—paraszti épületeinél 4 1 Egy XIX. század eleji építészeti szakkönyvben találtuk meg az olasz-és a franciafedél pontos magyarázatát. Eszerint: ,,Az Uj Frantzia, vagy tört Fedél... Manzárd Fedeleknek is, a' feltalálójától. Manzárd nevű Frantzia Építőmesterről neveztetnek. Ez éppenn olyannak látszik, mintha két fedél volna egymásra téve... Inkább lakó Épületekre, mint gazdálkodáshoz való Épületekre tevődhetik, mivel alsó részét Szobáknak is lehet fordítani..." ,,Az Olasz Fedél. Mely tsak ollyan magoss, minta' szélességének 1/4 vagy 1/5 része. Palotákra, és pompás Épületekre, nem pedig gazdasághoz tartozó Épületekre tevődhetik, mivel nagyonn alatsony lévénn, alatta semmi sem tartódhatna..." BEREGSZÁSZI P. 1824. 127.) 42 KÓS K. 1978. 43.
