Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Összegzés

déli része bizonyos tekintetben elkülönül a középső területektől (tetőfedő anyagok közül a gaz, a szalma stb.), de mégis inkább azzal alkot egységet. A megye északi részének települései (Bodrogköz, a Tisza szemközti partja) a zempléni építkezéssel mutatnak hasonlóságokat (sop, zsúptető, kicska, fenyő építőanyag stb.), míg a Rétköz a lápos, mocsaras területek tipikus építő gyakorlatát követte (tetőfedő anyagok, nádfal, nádkerítés, tetőszerkezet anyaga stb.). A megye északkeleti része teljesen különvált Szabolcs más területeitől (szuszék, pálinkafőző karámok, koplalók, aszalók, csűrös települések, szénatároló építmények, talpgerendás házak stb.), s a beregi Tiszaháttal alkotott egységes építészeti régiót.