Páll István: Szabolcs megye népi építkezése a XIX. század közepén (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
LAKÓHÁZAK
PADLÓZAT A felhasznált forrásokból nyert adatok szerint padlót (az összeírásban pádiment, pádimentom, pádimentum alakokban szerepel) egy—két nagyobb vagyonnal bíró zsidó bérlő lakóházain, paplakon kívül csak jelentősebb birtokokkal rendelkező nemesek, nagybirtokosok tulajdonában lévő, lakásra szolgáló épületeinél vettek lajstromba. Padlóval rendszerint nem az összes helyiséget, hanem csak néhány szobát láttak el. A padló anyagára vonatkozó bejegyzések arról tanúskodnak, hogy azok többségükben fenyődeszkából készültek (legalábbis ahol erre is kitértek, ott fenyőt jelöltek meg; ez azonban nem jelenti azt, hogy keményfa pádimentum nem lehetett a helyiségek némelyikében), csupán Lúgoson jegyezték meg Károlyi György gróf árendába kiadott új házáról, hogy ,,a' tornátz és Konyha téglával van ki rakva." A földesurak saját kúriáik, udvarházaik szobáin kívül több helyen lepadlóztatták a cselédeik, uradalmi tisztjeik, kasznárjaik, ispánjaik lakhelyéül szolgáló épületeik szobáit is. Apadió a házak értékét igen megemelte; ez nem is csoda, hiszen ha a fenti. Lúgosról említett lakóház padlózása asztalosmunkájának becsét nézzük, igen magas összeget kapunk: az ottani két szoba 24 négyszögöl alapterületének padlója négyszögölenként 6 frt-tal számolva 126 frt-ot ért. Ha ehhez összehasonlításként megemlítjük, hogy egy adót fizető polgár közepes állapotban lévő házát 40—50 forint értékűre becsülték, a különbség rögtön érzékelhetővé válik. HÁZFALAK Forráscsoportunkban az épületek falának anyagát nem minden esetben tüntették fel, hiszen azok legnagyobb részben nem gyúlékony anyagokból álltak. Az utasítás szerint ugyan mindenütt össze kellett volna írni az olyan épületfalakat, amelyek tűz hatására jelentős károkat szenvedtek, de ezek nem minden esetben kerültek fel a listára; a sövényfonatból, nádból készült falak még akkor is meggyulladtak az épület tetőzetének, födémének égésekor keletkezett hőtől, ha sárral be voltak tapasztva. Több településen — hála az összeírást végzők buzgóságának — valamennyi épület összes alkotórészét lajstromba vették, így lehetőség nyílt bizonyos összevetésekre is. 23 helység lakóházainak anyagát tudtuk grafikusan is ábrázolni (lásd az 1.sz. ábrát!), ebből néhányban még az adózók és a nemesek lakóépületeinek anyagában mutatkozó hasonlóságokat ill. különbségeket is megvizsgálhattuk. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy területünkön — miként az Alföld más részein is - a földfalak különböző fajtái dominálnak. Az 1.sz. táblázat számsorait áttekintve szembetűnik a vályogfalak magas aránya (a vizsgált települések lakóépületeinek több mint negyedrésze készült ebből az anyagból), ami részben ellentmond több korábbi néprajzi tanulmány megállapításainak, melyek szerint a vályog a XIX. század második felében, a lecsapolások, folyamszabályozások után terjedtél nagyobb mértékben 21 . Adataink két nyíri mezőségi településen (Bűdön és Tiszadobon) mutattak ki 80%-ot is meghaladó arányt a vályogból készült lakóépületeknél, s a Nyírség középső részén fekvő Keresztút és Pazony lakóházai között is igen magas volt az 21 KISS L. 1930., IMYÁRÁDI M. 1939, ERDÉSZ S. 1979.
