Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
a fiúiskolánál „egy különös életet tartó helly vályogból", a lányiskolánál pedig szintén „külső kamra" néven említenek. 166 A vermet nem használták, hiszen már 1821-ben a református ekklésia számára gyűlő búzával kapcsolatosan az a nehézség, hogy „.. . vermet... a víz fel léte miatt nem áshatni..." 167 . A talajvíz magassága miatt pincék sincsenek, illetve a református paplaknál folyik nem túl eredményes kísérletezés a pince építésére 168 . Mindössze a földbe mintegy fél méterre mélyedő téglalap alaprajzú, kis, nyeregtetővel fedett vermek fordulnak elő a faluban. Elsősorban a krumplit tartották bennük. A tengeri tárolására szolgáló górék nem nagy múltra tekintenek vissza Bárándon, hiszen a XIX. század elején még olyan udvarokon sem említik őket, mint a református parókiáé vagy az iskolák, tanítói lakások portája. Ebben az időben minden bizonynyal a padláson tartották a kukoricát, s ez a későbbiekben is általános szokás. A nem túl nagy számú góré építésekor hat oszlopot ástak le, négyet a sarkokra, kettőt pedig a hosszú oldalak közepére. Felül koszorúgerendával összefogták az oszlopokat, erre került a tetőszerkezet. A góré oldalát belécelték, alját, mely a föld színe felett legalább fél méterre volt, bedeszkázták. Az alul szabadon maradt helyre gyakran tyúkólat, kacsaólaX építettek vályogtéglából. A górékat nem fedték náddal, azt tartják, a tető túl keskeny ahhoz, hogy rendes nádfedést lehessen rá készíteni. Szegényebb helyeken szalmatetőt kapott az építmény, a módosabb gazdáknál román vándorárusoktól beszerzett zsindellyé] fedték. A cserép általánosabb elterjedése óta rendszerint cseréppel fedik. A lóval nyomtatás korában nagygazda telkeken előfordult a pelyvás ól, pelyvás szín 10 . Gazdahelyen a XX. században általánosan használt volt a színamagazin. Az épület méretétől függően 6 vagy 8 ágast leástak a földbe, ezeket felül koszorúval összefogták. A színamagazinok egy része szalmatetős volt, ezeknél az oszlopok tetején futó geren166 TREL A Debreczeni Egyházi Vidékben levő Ekklézsiák Javainak Conscriptioja. 1809. Báránd 1844-ben a református paplaknál arról szerzünk tudomást, hogy „... a' Magtárba lábas fiókokat készíttetni a kurátor felhatalmaztatott. . . " — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 57—58., igaz, hogy 1847-ben viszont arról, hogy: ,.. . . és minthogy az Ekklésiának alkalmatos életet tartó hellyé nintsen... téglából építendő magtárat kell készíttetni". — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 80. A fiúiskolánál levő „különös életet tartó helly"-ről 1872-ben többet tudunk meg: a tanítónak adassék használatába az iskola udvarán levő magtár, amelynek egyik oldalábani szuszikokat úgy igazíttatja ki az egyház gondnok, hogy az külön lakattal bezárható, és a rektor használatában legyen". — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv III. I860—1877. 192. 167 BREI Presbiteri Jegyzőkönyvi. 1766—1827. 75. 168 1809-ben említik a „. . . különösen kő pincze"-t — TREL A Debreczeni Egyházi Vidékben levő Ekklézsiák Javainak Conscriptioja. 1809. Báránd.. 1834-re azonban ez már nincs meg, mert ekkor „... a' Prédikátori Házhoz egy pintze készíttetésére.. . meghatalmaztatott Curator Ör. Biro János Uram". — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II, 1829—1860. 1842-ben azonban:" A' Prédikátori Háznál lévő pincze megvizsgáltatván; minthogy a' rá hányott föld általázása és belől át tsepegése miatt béomlási veszedelemmel fenyegetett: határoztatott, hogy reá épület tétessék.. " — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 47.. 1844-ben viszont úgy látják, hogy a' prédikátori háznál lévő vizes pintze fel töltésére szükséges. . homokot kell hozatni — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 53. 169 Első említése 1872-ből: „. . .a' papi udvaron lévő magtár, disznó ól és pelyvás szín épületek roszállapota. .." — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv III 1860—1877. 190.
