Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
az istállókon található meg, s csak kisebb számban fordul elő, elsősorban a szegények által épített lakóházakon. Az egyszerű, függőleges deszkázaton is készítettek szimmetrikusan elhelyezkedő padlásszellőző nyílásokat, s lehetőleg a deszkák irányát követő függőleges takaróléceket is alkalmaztak. A deszkaoromzatok között, tapasztalataink szerint időrendi sorrend nem állapítható meg, széleskörben az 1880-as éveket követően terjedtek el, kivitelük az építtető gazdasági helyzetének volt függvénye. A két díszített változat közötti eltérés pedig az építőmesterek egyéni stílusából fakadhat. Bárándon a hagyományos paraszti építkezés körébe tartozó lakóépületek majdnem mind tornácosak. A tornác, a gang valószínű már korán jellemezhette a település építkezését, hiszen 1774-ben a református paplak már talpakra állított, minden bizonnyal faoszlopos tornáccal készült 152 , szintén faoszlopos tornáca lehetett az 1806ban emelt, a parasztházak beosztását követő leányiskolának is 153 , s tornáccal építették a többi iskolát is. A tornác általános voltáról, sőt használatukról is szól egy 1880-as évekbeli híradás: „Ha Báránd nem eléggé rendezett utcáin végighajtunk, minden háznál a tornácon látunk egy ágyat, mely a két végén és az elején egészen fel a padlásig Téglaoszlopos tornác, Kossuth tér 5. Tégla tornácoszlopok, Arany János u. 10. 1982. SZNM F. 39. 759. 1982. SZNM F. 39. 744. 152 L. a már idézett szerződést — SZABÓ J. 1911. 119. : „A ház előtt leendő tornáczot talpra becsületesen meg csinálja". 153 „Az ereszetet tartó szeglet fa oszlop egészen el korhadt..." BREI Presbiteri Jegyzőkönyv III. 1860—1877. 23—24. 1861.
