Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
is ilyen lehetett, hiszen a három helyiségből álló épületnek egy kéménye volt 145 , s ez a kémény kőből készült 146 , sőt elég gyakran javítgatták is 147 . Kő kéménye volt 1809-ben a két iskolának is 148 . A tégla szabadkéményt már a mestergerenda nem tudta megtartani, ezért az épület tengelyében bolthajtást készítettek és erre rakták fel, ruminád segítségével a kémény testét. Ezek a szabadkémények jobban megmaradtak, mint a favázra készítettek. A konyhai középpadka megszűnése után nem bontották le őket, hanem csak lerejtették, lepadlásolták. Előfordult, hogy a lerejtés boltozattal történt. A meghagyott szabadkéménybe ezután úgy vezették el a kemence szája elől a füstöt, hogy ide egy ajtóval zárható kéménypillér-szerűséget raktak, amelyben a padka töredéke is megmaradt. Az utolsó szabadkémények az 1980-as években már mind ilyenek voltak. A deszkakéményeket elbontották és helyükre tégla kéménypillért építettek, gyakran a lerejtett szabadkéményhez hasonlóan, a konyhába nyíló kemenceszáj előtt kis kétszárnyú ajtóval. A háromhelyiséges lakóházakon, melyek még nem az 1880-as évek stílusában épültek, az ajtók és ablakok rendszerint ácstokosak. A lakószobának két ablaka van, egy az utcára és egy az udvarra, általában egyszeresek, kétszárnyúak, szárnyanként 3-3 szemesek. Egyetlen esetben tapasztaltunk lakószobán egyszárnyú, négyszemes ablakot. Az ajtólapok már mind léckeretesek, betétesek, az egyszerű, hevederes deszkaajtó már csak gazdasági épületeken fordul elő. Az 1880-as évek igényesebb épületein már pallótokos, ritkán béléses borított ácstokos ajtók és ablakok vannak. Az ablakok kettősek, közöttük, főleg lakószoba esetén vékony rúdvasakból készített rácsozat is előfordul. A lakóházak külső megjelenésének két fő meghatározója a tetőforma és a homlokzatok. A tetőforma Bárándon teljes egyöntetűséget mutat, nyeregtető borítja a házakat egyenes oromzattal. Egyetlen, már idézett adat van mindössze arra, hogy a XVIII. század végén kontyolt nyereg, esetleg kis-, vagy középcsonkakontyos tető is előfordult volna a faluban 149 . Újabban, és meglehetősen ritkán, elsősorban a település újabb részein, a Bánáton és az Ehcsúcson feltűnik egy-egy kiscsonkakontyos lakóház, melynek oromháromszöge felett mindössze egy-két cserépnyi szélességű kontyolás van. Az 1980-as éveket megért épületek oromzata túlnyomórészt deszkából készült. Kivételnek számít az a néhány ház, melynek falazott az oromháromszöge. Kívülbelül betapasztott napraforgószárból készítették annak a lakóháznak az oromzatát, melyre az emlékezet szerint 1862-ben történt leégése után emeltek új tetőt és új oromzatot is. Falazott oromzat figyelhető meg azon a fényképen is, melyet MOLNÁR B. készített az utolsó, azóta lebontott bárándi ágasfás-szelemenes házról 150 , s azon is, mely egy félágasos-szelemenes lakóépületet örökített meg 151 . Ezek az oromzatok 145 SZABÓ J. 1911. 119. 146 TREL A Debreczeni Egyházi Vidékben levő Ekklézsiák Javainak Conscriptioja. 1809. Báránd. 147 Pl. 1844-ben — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 65.. 1855-ben — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 115. stb. 148 TREL A Debreczeni Egyházi Vidékben levő Ekklézsiák Javainak Conscriptioja. 1809. Báránd. 149 1744., a református parókia építési szerződése: „A ház kanfarú... " SZABÓ J. 1911. 119. 150 Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár Fényképgyűjteménye, F 201 985. 151 Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár Fény képgyűjteménye, F 201 989.
