Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
a következő építmények vannak : „Vagyon rajta 2 fedél alatt 4 szoba kő kéményre, különösen kő pincze, külső kamra, 2 deszka sertés ól, istálló, kotsi szín egy fedél alatt, mellyek valamint a szobák is vályogból készültek, az udvaron szérű és veteményes kert, mellyek mind jó állapotban vágynak" 133 . Az egyik fedél alatti két szoba, a külön nem említett harmadik helyiséggel, a konyhával az 1774-ben épült paplak lehetett, a másik épület pedig a gyűléstermet és tanulószobát magába foglaló építmény, melyről 1814-ben a következőket írják: ,,A' mostani Consistoriális és Tanuló Ház kitsiny lévén és nedvessége miatt nem is arra való, hogy abba a' könyvek az Ekkla Jószágai és egyéb drága ruhák tartassanak, elvégeztetett, hogy az idén vájog vetéséről és favételről rendelet tetessék, hogy a jövő esztendőben a' Consistoriális és Tanuló Ház felépíttethessék" 134 . Nagy a valószínűsége, hogy ez a második épület 1809-ben még különálló volt vagy csak mellé építették és nem csatlakozott szervesen az 1774ben épült parókiához. Az 1814-ben elhatározott, s minden bizonnyal a következő évben elvégzett építéskor azonban feltételezhetően hozzáépítették a két helyiséget a korábbi épülethez 135 . A XVIII—XIX. század fordulóján a bárándi református lelkész vagyoni helyzete nem haladta meg a falubeli jó gazdák szintjét 136 , így joggal feltételezhető, hogy az az épület, melyet 1774-ben emeltek számára, nem számítva a gyülekezeti- és tanulószobát, olyan volt, mint a XVI 11. század végi bárándi gazdaházak. Ez a lakóháztípus egészen a XX. századig a legjellemzőbb volt Bárándon a házpitvar- s a paraszti használatban kamra elrendezésű épületek, természetesen már nem a legmódosabb gazdák használatában, a hagyományos paraszti építkezés megszűntéig szinte egészen az 1950-es évekig épültek. Ilyen az a Rákóczi u. 9. sz. 1861-ben megégett ház is, melyről már említés történt. A háznak tornáca van az első két helyiség, a ház és a pitar mellett, kamrája kiugratott, az egész épület szélességét elfoglalja. A nagyméretű telken álló ház a település legrégibb részén található, mellette egykor szárazmalom is állt, a ház építtetője bizonyára a jómódú gazdák közé tartozzon. A legkorábbi épületek, melyekről tudomásunk van, mind háromhelyiségesek. Egyhelyiséges lakóépítményre a faluban nem is emlékeznek, egyéb nyomát sem sikerült találni. Kéthelyiséges, szobából és konyhából álló házak kis számban ma is megtalálhatóak, de kizárólag az újabban betelepült részeken, így délkeleti részen levő Bánátban és a település északi felének, az Ehcsúcsnak apró telkein. Meglétük nem egy régi alaprajzi elrendezés maradványának, hanem csak a szociális szint jelzésének tekinthető. A háromhelyiséges házaknak két fő alaprajzi variációja van. Az egyiknél a három helyiség fala az udvar felől egy síkban van, a másiknál a harmadik kiugratott, az épület teljes szélességét magába foglaló. Ez utóbbi természetesen mindig tornácos. Az előbbi esetben tornác nélküli ház is előfordul, de rendkívül ritkán. Az építtető 133 TREL A Debreczeni Egyházi Vidékben levő Ekklézsiák Javainak Conscriptioja. 1809. Báránd. 134 BREI Presbiteri Jegyzőkönyv 1. 1766 -1827. 70. 135 1855: „Meghatároztatott hogy azon régoltan szándékozott s' tervezett javítása a' Papi Háznak mely szerint a' tornáczra kő boltozatos lábakkal kirakassék. és a' tanuló szoba eleibe egy előszoba, a'tornáczból készíttessék. . .". — BREI Presbiteri Jegyzőkönyv II. 1829—1860. 115. 136 Egyéb javadalmai mellett 1798-ban egy „egész sessionalis föld"-et használt — SZABÓ J. 1911.45.
