Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
A falazatok közül Bárándon is fellelhető volt a nádfal, igaz, nem nagy mennyiségben, s legfeljebb a XIX. század közepéig építhettek ilyen falú épületeket. A bárándi nádházakra vonatkozó gyűjtött adatoknak van egy figyelemre méltó vonása, hogy nem olyan korcolással készült, mint amilyenről általában a Sárrétről tudunk, azaz a földbe leállított nádfal két oldalán levő nádpamacsok alkalmazásával 83 . Az, hogy a vázat adó faoszlopokra vízszintesen vékonyabb fákat szegeztek vagy kötöztek, s ezek közé állították be a nádat, sőt esetleg valahogyan ide fonták be, a GYORFFY I. által Karcag környékéről, a Nagykunságból ismertetett megoldáshoz hasonlít 84 . A talpas-vázas sövény és a vázszerkezetes sövényfal hiánya a fában szegény vidéken természetes, s minden bizonnyal Bárándra is érvényes az, amit GYORFFY I. a Nagykunságról mond, azaz, hogy a nád helyettesítette a sövényt 85 . Feltűnő azonban a föld alapanyagú falak egy részének teljes hiánya. Sem a csömpölyeg- vagy fecskerakásos-, sem pedig a vert falat nem ismerik a községben. Mint már említettük, egyes sárréti falvakban még 1930-ban is a házak egynegyede, egyharmada vert falú volt, sőt Bárándtól északnyugatra, Püspökladányban is számottevő az ilyen fal aránya 86 . A Hajdúságban, mint DANKÓ I. megállapította, a vertfal a XVI—XVII. században előbb csak a nemesi házak, a jómódúak építéstechnikája volt, a XVIII—XIX. század fordulójára azonban a terület mindkét részén, a kötött talajon és a homoki vidékeken is a leginkább használt építési móddá fejlődött 87 . A vertfal a Bihari síkságon is elterjedt volt 88 . A fecskerakásos vagy csömpölyeg fal a Sárrétnek csak egy részén ismert, a Berettyótól keletre eső vidékeken alkalmazták 89 . Csömpölyeg falú épületek vannak a Bihari síkságon 90 és a Hajdúságban is, elsősorban a homoki részre települt községekben, így például Hajdúhadházon, Vámospércsen 91 , de Hajdúböszörményben is megfigyelték 92 . Báránd környékén egy terület van, ahol hozzá hasonlóan hiányzik mind a csömpölyeg, mind a vert fal. A Nagykunságban GYORFFY I. feltételezi, hogy a fecskerakásos fal egykor ismert volt, de már a XX. század elején nem alkalmazták. A vert falról határozottan kijelenti, hogy az a Kunságon nem használatos, s megjegyzi, hogy kunhegyesi és kisújszállási említése valószínű téves, az adat fecskerakásos falra vonatkozhat 93 . Mindezek alapján megállapítja „A Nagykunságon igen kevés kivétellel a legtöbb épület vályogból van" 94 . A vályogfal építésénél használt, az úgynevezett sárréti kapocs hasonló néven ismert Szerepen is, itt azonban a vertfal készítésénél alkalmazzák 95 . A vályogfalnál DAM L. 83 L. erre SZŰCS S. 1938. 191—192., SZŰCS S. 1943. 138., vagy DÁM L. 1975. 53. 84 GYORFFY I. 1942. 77. 85 GYÖR FFY I. 1942. 78. 86 DÁM L. 1975. 55. 87 DANKÓ I. 1979. 179. 88 VARGA GY. 1979. 198. 89 Darvas, Zsáka, Fúrta, Berettyószentmárton — DÁM L. 1975. 55. 90 VARGA GY. 1979. 198. 91 DANKÓ I. 1979. 178. 92 GYORFFY I. 1942. 81. 93 GYORFFY I. 1942. 81. 94 GYORFFY I. 1942. 82. 95 DÁM L. 1975. 56.
