Balassa M. Iván: Báránd (Bihar megye) települése és építkezése (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Az Arany János u. 10. sz. telek építményei — 1982. SZNM F. 39. 625. lánosítva, mindazon részén a településnek, mely már az 1783-as térképen ábrázolva van. Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a XVII1. század végén ez volt a tipikus telekforma, mert a település régi részén az 1860-as évekbeli térképeken jól felismerhető, hogy a keskenyebb szalagtelkek korábbi tömbtelkek osztódásával jöttek létre. Lényeges változás zajlott le a telekformákban az 1860-as évekre. A két térkép közötti időszakban kialakított telkek szinte kivétel nélkül szalagtelkek, csak elvétve figyelhető meg egy-egy tömbtelek, de ezek viszont olyannak tűnnek, mint amelyek két szalagtelkek összevonásából keletkeztek. A telken a lakóházak rendszerint az utca vonalára merőlegesen állnak. Ez alóí kivétel a halmazosodott részeken, a zugok belsejében figyelhető meg, itt előfordul, hogy az utcával párhuzamosan, sokszor annak hátat fordítva, helyezkednek el. Ritkán, a kedvezőbb tájolás miatt tapasztalható a tipikustól való eltérés. Az utcára merőleges lakóépület előtt rendszerint kis előkert van. Ez nemegyszer szinte csak jelképes, mert még az egy métert sem éri el, de általánosan kettőtől négy méterig terjedő szélességűek. Az inkább csak jelzésszerű előkertek arra utalnak, hogy ezekben az esetekben valamiféle utcarendezés, útkorrekció miatt szűnhettek meg a korábban általános előkertek. Az udvarok beépítése leggyakrabban soros, a lakóépületet követi, de attól mindig külön áll az istálló, s ezt a disznóól. Gyakori, hogy a disznóól az istállóval szemben helyezkedik el. Mindig a telek lakóházzal átellenes oldala a helye a kukoricagórénak.